Jártatok már úgy, hogy nem lelkitárs a párod? Hogy válhatna azzá?

Miért lennek kapcsolatfüggő? Pont az a bajom hogy kapcsolatokban is nekem teljesen olyan, mintha tökegyedül lennék ha van, ha nincs párom.

Egyedül oldok meg mindent, egyedül dolgozom fel a problémákat, egyedül élek túl egyedül megyek az ár ellen is, egyedül állok fel a padlóról is ha kiüt az Élet, saját magam húzom ki a bajokból és sajáz mgam tartom magamban a lelket is akkor ha gyász van, akkor is ha kilátástalanság van, akkor is ha 40 fokos lázam van.

Akkor ehhez hogy jön a kapcsolatfüggés?

Nincsenek rokonaim csak messze akik szinte idegenek is.

De nem is családi a kérdés. Hanem párkapcsolati.

De most nálam pont mindegy hogy hol nincs párom, hol van. Mint vmi kétbites rendszer. Mint mindenki másnál. Vagy van, vagy nincs. 101010111100000.

Szerintem tök mindegy hogy ezt kapcsolatban kérdezem, vagy épp amikor nincs kapcsolatom.

A kérdés ugyanaz.

De akiket nem érint vagy nem érdekli, beszélgessek vele, hogy de érdekelje?

Néha amikor a másik kerül olyan helyzetekbe, amikben én voltam es amikre nem kaptam semmit, néha elgondolkodom, hogy akkor én hogyan reagáljak.

Pl egyik barátom mellett szűnt meg a cég ahol dolgoztam 5 éve, hirtelen pánikba is estem miből élek meg, hogyan fizetek ki lakbért, mi lesz velem, hogy találok másikat, es milyet, meg hol, es mennyire lesz gáz egy másik állás, és addig is hol élek majd, az akkori barátomra hajszálpontosan akkor jött rá vmi féltékenységi mizéria, balhéhegyek, ideg, ordítások és még nekem kellett őt nyugtatni vígasztalni támogatni, és nem volt elég hogy a megélhetésem veszélyben van, de hogy lelkileg is megvisel hogy "új életet" kell kezdenem máshol, de hol?, de még rá is jön egy lapáttal a kapcsolati balhék is ami tornádónyi vihar volt nem éppen egy kis vitácska, hanem az őrület maga. 3 hónap múlva lett állásom.

Aztán neki is felmondtak(ő 10 éve volt ott).

Azt sem tudtam ilyenkor hagynom kéne a maga erős férfi mivoltjában, ahogy ő gondolta mikor nekem szűnt meg, mintha ez egy utolsó jelentéktelen dolog lenne, mégcsak nem is téma(mivel a féltékenység volt a téma akkor, mikor nekem megszünt, mit számít egy munkahely mégcsak szóra sem érdemes említeni se), vagy esetleg megviseli valahol? Gondoltam hagyom magától megnyílni, hogy mit ad ki magából.

Aztán keresgetni kezdett ő is mást és akkor nyílt meg és közölte, miket hol próbál, milyen kapcsolatrendszereket mozgat meg, és az sült ki belőle, hogy már azt is várja, ha én tudok vmi állást, jelezzem neki. Mivel nagyon nyitott volt a tippeimre, meglátásaimra hol van munkaerőhiány, számított az én segítségemre is.

Tehát neki ugyanabban a helyzetben nem lelki támogatás kellett, hanem inkább racionális ötletek, segítség kimászni a gödörböl, nem a "pátyolgatás". Így megértettem azt, hogy ő lelkileg miért nem támogatott. Neki ez nem lelki gond. Csak olyan -vmi megszünik, akkor keressünk mást- racionális gond "csak".

Mindenesetre én kerestem neki még külföldi munkákat is, csak menjen nyugodtan..keressen sokat, legyen boldog. Akárhol.

Csak már kezdem unni. A mostani párom is kezdi, hogy elintéz közhelyekkel. Anyagilag kockázatosnak találok vmit, de jó lenne pedig, de sokminden kerülhet veszélybe. Erre ő: Hát igen, figyelni kell. És hozzáteszi, hogy felengedett vízzel megy most fürdeni, de jó lesz. (És fontosabb neki a hab a vízbe, miközben én fél- vagy milliókról beszélek. És néha sajnálom mellette, hogy nem járok pl jogászokkal inkább.) Illetve ha azt nézem mindenhez kéne vki. Néha lelkileg, néha csak egy pasiféle raconális tanács, egy másik nézőpont, néha csak egy jó szó, néha egy bíztatás, néha vmi biztonságérzes, de pont nem az, hogy mekkora legyen szerintem a hab a kádba amikor én a jövőt építeném. Perszehogy egyedül. Már megint.

Kezdetben mindenkiből nyerek,(jó értelemben), különben össze se jönnénk.

Csak ezt nem minden esetben tudják, miért is vagyok vele és nálam mi van, mi a háttere annak, ha igeneket szórok. A miértek amúgy is változók.

Csak nem bírom már, hogy állandóan azt érzem, hogy egyedül evezek mindig.

Olyanokkal vigasztalom csak magam, hogy egyedül születtem is meg és meghalni is egyedül fogok, nem valakivel megyek majd át a "fénybe"is.

De amúgy hány milliárdan is vagyunk?