Ez normális dolog vagy ez mi lehet?

Az a helyzet, hogy amikor nem találkozunk a barátommal, akkor úgy érzem, hogy nem is szeretem, úgy érzem nem is vagyok boldog vele, sokszor megfordul a fejemben a szakítás gondolata, és nemtudom, hogy ez micsoda, mert hogyha meg találkozunk, akkor visszajön minden, és szerelmesebb, boldogabb nem is lehetnék. Olyankor egymás nyakán lógunk, és egyszerűen érzem, hogy nem tudnék nélküle élni, és előjön a bűntudat, amiért azok a dolgok egyáltalán megfordultak a fejemben.

Egyébként most egy kicsit mélyponton van a kapcsolatunk, sokat veszekedtünk az utóbbi időben, lehet emiatt van ez? Vagy én már nemtudom mire gondoljak. Szerintetek? Volt már valaki ilyen szituban?