Hol kéne tartanunk a kapcsolatba?

Több mint két éve tartó kapcsolat, de nem túl szoros. Amikor azt érzem hogy minden kezd jól alakulni, utána hirtelen elromlik minden. Nekem vannak gyerekeim, neki senkije nincs, nem is volt, a szülein testvérein kívül.

A gond az, hogy amikor minden szuper, utána megváltozik. Mintha a háttérből valaki irányítaná visszahúzná. Sejtem hogy az anyja mert mindennap náluk van ez a férfi. Bocsánat hogy ezt mondom de én ezt nem tartom normálisnak hogy egy negyvenes pasi napi szinten látogatja a szüleit. A szülei nem szorulnak rá senkire idősek de el tudják látni magukat meg egymást.

Két év alatt belefáradtam ebbe, nekem ez a kapcsolat nem ad már semmi plusszt hogy ennyi idő után se szakadt még le a szüleiről. Őket isteníti, ők a program, amikor unják egymást, akkor jön csak hozzám. Eddig nekem is jó volt ez a ritkásabb találkozások de vannak szintek egy kapcsolatban amiken haladni kell. Mi meg nem haladunk.

Nem mondhatom neki hogy miért anyádék életét éled mert megsértődne és fogalma se lenne hogy miről beszélek. Szerintem az anyja már eddig is tönkre tette a fia életét hogy magához édesgette és nem ereszti, nyilván azért nem volt ennek a férfinak senkije. Most hogy öreg korára jöttem én hülye az életébe akivel kezdhetne egy normális életet, de nem. Az a sejtésem hogy telebeszélik otthon a fejét hogy újra egyedül maradjon, ne legyen velem. Mert amikor jön, teljesen megváltozik. Hetekig minden jó, aztán hirtelen kihátrál hanyagol.

Mit mondja neki hogy ez így nem jó? Természetesen az anyját nem szeretném szóba hozni, pedig legszívesebben azt mondanám neki feldúlva hogy szakadjon már le róluk, de ő meg olyan hogy isteníti őket meg hogy sok időt akar velük tölteni mert ki tudja meddig élnek. Közben teljesen egészségesek senkire semmire nem szorulnak.

Másik kérdésem az hogy az anyja főz rá napi szinten. Ettől nem tud szabadulni? Néha én is főzök amikor nálam együtt vagyunk egyszer sem köszönte meg ebből is elegem lett. Szakítsak vele?