Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tényleg velem van a baj, ha ez nekem így nem jó, nem elég?
Elég feszült az életünk, tele idegeskedéssel, pontosabban leginkabb úgy látom csak az enyém, mert a férjem azt vallja, hogy amin nem tud változtatni, azon felesleges aggódni.
Nekem a mindennapokban szüksegem lenne egy kis figyelmességre, intimitásra, legalább arra, hogy néha-neha átöleljen. A férjemnek ez viszont magától eszébe sem jut. Ha elmondom neki, hogy ez mennyire jól esne, akkor persze csinálja néhány napig, amíg még el nem felejti, de az valahogy nem az igazi, mert tudom, hogy nem szívből jön, csak a figyelmeztetesem miatt. Most is túl vagyunk egy zűrösebb időszakon és jól esne kicsit odabújni hozzá, de visszatart az, hogy ahhoz megint egy megbeszélést kellene tartanom...
Amikor elmondtam neki, hogy ez nekem milyen kiábránditó, ő volt megsértődve, hogy ennél többet nem tud tenni és igazságtalan vagyok, hogy ezt az ő hibájának titulálom.
"Tényleg velem van a baj, ha ez nekem így nem jó, nem elég?"
Tényleg veled van a baj, hogy annak ellenére, hogy neked nem elég amit nyújt a te kérésedre hiszen már rég nem érdekled te még mindig vele vagy.
Jegyezd meg, hogy az olyan férfi akinek könyörögni kell, megkérni, hogy öleljen meg (adjon puszit, vegyen virágot, kedveskedjen, szexeljen veled) az téged egyáltalán nem szeret és fölösleges az egész kapcsolat/házasság.
Nincs baj egyikőtökkel alapjaiban, csak más a szeretet nyelvetek. Neked az érintés, neki valószínűleg a minőségi idő, jó beszélgetés stb. Az a jó, ha mindkettőtöknek ez világos és tudod neki jelezni, ha a rossz időszakban kerül, az neked ijesztő, mert olyan mint egy elutasítás.
Kérdés, hogy így hosszú távon mennyire passzoltok egymáshoz? Semmiképpen nem zaklatnám ezzel, inkább nyíltan szólnék kedvesen, hogy most bújásra van szükségem.
1: Tehát már nem maszkol többé, amire rengeteg energiája rámegy az érintetteknek, szóval nem is fenntartható örökké. Ha dolgozik, gondolom, arra is többször annyi energiája rámegy, mint "normáliséknak". Reméljük, gyerek is van, az a tuti, ha nem is egy...
Nem te vagy a rossz persze, de ez egy tipikus megszoksz vagy megszöksz helyzet. És akármilyen szarul hangzik, ha maradsz, még annak is örülnöd kell, ha nem lesz ennél rosszabb. Mert majd feladhatja az idegrendszere a munkában való maszkolások és tűrések kapcsán is például... Vagy gyerek(ek) esetén sem biztos, hogy mindig bírni fogja a velük járó szenzoros meg mindenféle terhelést.
Igen dolgozik, de szerencsére HO-ban. Szerintem Karácsony óta a házat sem hagyta el, a kertbe se jár ki.
A gyerekek vizsgálata során merült fel, hogy esetleg az apjuk is autista és a későbbi vizsgálat igazolta ezt.
Elhagyni nem akarom, abba mindannyian beleroppannánk.
Néha már nem igazán tudom eldönteni, hogy valami az én türelmetlensegem vagy túlzó elvárásom miatti probléma vagy az autizmus miatt. Tudom, hogy részben én is hibás vagyok, mert például a szex is ezért marad már el (amit ő egyaltalán nem nehezményez, sőt!), mert egyszerűen nekem nem megy úgy, hogy heti 1-2 napon a tennivalók közé van besorolva a napirendbe a vacsora és a sorozatnézés közé.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!