Mennyire tolerálnád hogy nincs lelki ereje párodnak?

Mindig motivált sikeres pasikkal járok. Ismerkedeskor eleve beszélgetünk, megismerem aztán döntök.

Pl van aki ugy képzeli el magát hogy 20-50 év múlva is betanított munkás akar maradni egy cégnél leélni az eletét, más meg ugyanigy szakmunkával de terve a többlábon állás, több helyre bedolgozás, vállalkozás nyitása, a köre, gépei is már alapozva vannak.

Nagy különbség van a 2 ember mentalitásában is, és akkor ez még csak a tervek célok, ez mellé jön még a jelleme is eq ja is kapcsolatban stb.

Mi érteme van a kapcsolatról beszélni minden nap? Miért nem csináltok valamit, mondjuk kimozdulni valahova, hogy legyenek emlékek, ilyesmi?

Amúgy a motiválatlanság sok mindennek lehet a tünete

Toleráltam már a páromnak bizonytalanságot, depressziót, szorongást, még öngyilkossági kísérlete is volt, de ezeknek a problémáknak jó oka volt, és emberfeletti erővel dolgozott/dolgozik a feldolgozáson és fejleszti magát.

Ha valaki nem akarna tenni magáért és még hobbija se lenne, csak egy üres, haszontalan élete, azt nem tudnám tolerálni.

3. A kérdésre a válasz. Hogy én mégcsak nem is foglalkozok céltalanokkal. Ez miatt soha nincs olyan kapcsolatom se amiben tolerálni kéne vmi szerencsétlent.

(Ugy "birom" amikor a szövegetrelmezes se megy aztán magyarázkodjak)

En már ismerkedésnél se tolerálom ha vkinek se céljai se ambíciói nincsenek.

Nemhogy kapcsolatban.

Na igy érti a sok bàegyú agyú sötétség hogy jön a kérdéshez amit írtam?