Akik huszonéves korukban találtak rá az igazira: hogyan történt? Hány évesen és hol ismerkedtetek meg?

Ez a kérdés nekem szól. :D

A mi esetünk szinte tündérmesés (csak amolyan modern formában...). Én 21 éves vagyok, a párom 26. Eddig egy barátom volt, ha azt a 3 napos kapcsolatot annak nevezném. egy vadbarom volt, aki csak ki akart használni, de nem jött össze neki, mikor ez történt, akkor is már 18 éves elmúltam.

A párom előttem 3 lánnyal járt, egyikkel sem komolyan (enyhébb csóknál több nem történt, és egyikkel sem járt tovább 2-3 hétnél); csalódott a lányokban, elég sokszor. nekem is elutasításban volt részem mindig.

Épp egy srác miatt voltam ideges, akit a munkahelyemen ismertem meg, mikor otthon, mérgemben beregeltem az iwiw lovehunter alkalmazásában. Hülyeségnek tartottam, nem hittem benne. megismertem pár érdektelen emberkét, tudtam, hogy nem érdekelnének komolyan. aztán jött ő. először ott leveleztünk pár napig, utána msn. Kb. 2 hét múlva személyes tali. addigra már tudtuk, hogy egymásnak lettünk kitalálva. két huszonéves, szűz, aki már csalódott a világban, bulizni, eljárni nem szeret, esélye nem sok volt, h megtalálja az Igazit, aki szeretheti. Én dundibb lány vagyok, amit elég nagy hátráltató tényezőnek tartottam az ismerkedésben.

Féltem a találkozástól, bár már előre mondtam az alkatom (86 kg vok), és képet is látott. az első randi már felejthetetlen volt, az események pedig felgyorsultak. az első héten bemutatott a szüleinek. az első perctől tervezzük a közös életet, amint összegyűjtöttünk egy kis kezdőtőkét, összeköltözünk. addig pedig amikor csak tudunk, egymásnál alszunk.

Álmaimban sem reméltem már, h találok egy korban hozzám illő srácot, akivel együtt tapasztalunk ki mindent. boldog vagyok, h neki tartogattam magam és annak is örülök, h Neki is én vagyok az első lány és az utolsó az életében.

Bocsi, hosszúra nyúlt. :) azért írom le, h a huszon felüli szüzek se adják fel a reményt. ;)

21L

Én azt mondom hogy nem érdemes huszon évesen lekötni magunkat. Én 28 vagyok és volt már sok barátnőm (kb. 25-el feküdtem le eddig) és én azt mondom hogy most éljem ki magam mint majd a család mellett.

Meg tanultam a lányoktól hogy milyen a jó pasi az ágyban, milyen jellemű nőhöz hogy kell alkalmazkodni és én nem is bántam meg semmit.

Nem hiszem el hogy akinek csak 1 pasi volt eddig az életében az nem vágyik arra hogy vajon milyen lehet mással. Lehet hogy sokkal jobb és legtöbbször be is igazolódik.

Kedves utolsó. aztán ha végigpróbálnék még további 20-25 srácot, akkor mi van? ha rájönnék, h elb*sztam, mert az első volt az igazi lelki és testi téren (valamiért a lelki dolgokról nem írsz, mondjuk nem lep meg... ha azt hiszed, a testiség összetart egy kapcsolatot, tévedsz...), akkor visszatérek oda? vagy keresek egy olyan kategóriásat?

kinek a pap, kinek a papné. nekem egy férfi lesz az életemben, és nem vágyom másra. a párom sem.

Uccsónak írom.

Nem ismersz akkor miért ítélkezel felettem?

Lelkiséget meg hagyjuk mert arról nem volt szó és te sem írtál semmi ilyesmit, de választ sem csak leb@szni tudsz.

Maradj is meg annál az egy pasinál, mert másik látom szóba sem állna veled........

"Uccsónak írom.

Nem ismersz akkor miért ítélkezel felettem?

Lelkiséget meg hagyjuk mert arról nem volt szó és te sem írtál semmi ilyesmit, de választ sem csak leb@szni tudsz.

Maradj is meg annál az egy pasinál, mert másik látom szóba sem állna veled......"

aki már 25 nővel volt, az sokat elárul az illetőről... főként azt, h nem éppen a lelki dolgok befolyásolják, mikor kapcsolatba kezd. bár gondolom, ez a 25 nem is volt mind párkapcsolat, sőt talán csak a töredéke.

Te írtad, h több embert kell kipróbálni... mintha képtelenség lenne, h valaki az elsőben találja meg azt a lelki társat, akivel le akarja élni az életét, és a testi vágyaknál erősebbek az érzelmei.

képzeld, nem a párom az egyetlen férfi a közelemben, világ életemben férfiak között voltam, őket választottam barátaimnak, de ők értékes emberek, normális gondolkodásmóddal. akik megismertek engem, mindig jó véleménnyel voltak rólam, és ragaszkodnak a társaságomhoz. már azért is, ahogy az élethez és az emberi kapcsolatokhoz állok. és ehhez nem kellett félszáz férfival ágyba bújnom...