Hogyan kezeljem a nárcisztikus “párom“?

Ugyan ez van velem is. :D Annyi különséggel, hogy ő folyamat erőlteti, hogy beszéljük meg ezt beszéljük meg azt de vele nem lehet mert csak az ő képzeletbeli bajai érdeklik és bármit mondasz neki rákontráz, eltereli...stb és mindig te leszel a szar nem pedig ő. Nagyon szereti az évekkel ezelőtti dolgokat is felhozni plane ha látja, hogy én fejlődni szeretnék valamiben akkor ő egyből jön és megpróbálja elvenni a kedvem bármi legyen is az.

Nagyoon jól el tudja viszont hitetni azt, hogy szeret meg érdeklem de persze csak addig ameddig elhiszem újra. Utána jön megint egyből a szavaim füle mellett elengedés és a többi.

Konkrétan ő él egy általa kreált világban, elhiszi a saját dolgait bármik is legyenek azok és ha valaki nem hisz neki akkor egyből jön az utálás.

Egy igazi rosszmáju gyerek, kigyó.

Ha lassan megyek akkor miért nem megyek gyorsabban, ha gyorsan megyek miért nem megyek lassabban és a gyerekkel is ezt csinálja kb van, hogy húzza magaután szótlanul mint valami bábot. Folyamatosan hozzá kell igazodni és ha neki kell egy picikét is igazodni valakihez az már világvége vagy esetlegesen egy jó ütőkártya, hogy ő milyen sokat tesz a kapcsolatért a másik fél meg nem de persze ez szökőévente ha egyszer van.

Ha esetleg mégis sikerül felbosszantania ritkán akkor pedig jön a második taktika, hogy én generáltam a vitát én vagyok aki folyamat, én én én én. Mindig ezt hallgatom és mivel én meg is hallom amit ő mond ezért kérdőjelezem meg magamat mivel ez egy pszichológiai/mentális trükk vagy mi, hogy ha nagyon sokat hall az ember valamit akkor elkezdi elhinni. Ezért vagyok már összezavarodva pedig tudom, hogy nincs igaza de akkor is elülteti ezeket a fejembe és amig ő ebből nyer, hogy engem rombol addig én szenvedek.

És igazatok van amiket irtatok, hogy a gyereknek nem ezt a példát kell látnia de sajnos én is ezt láttam, lehet, hogy amiatt gondolkodtam én is igy. :D