Honnan tudhatjuk, ha egy kapcsolat már nem működik?

Az életünk egy szürke mókuskerék, tele káosszal, problémákkal, amiből ha valahogy elkezdenénk kimászni végre, mindig valami visszalök. Nincs szabadidőnk, hétfőtől vasárnapig dolgozunk mindketten, minden egyes nap, mire hazaérünk, hulla fáradtak vagyunk. Nincs időnk érdemi időt tölteni egymással, pl. nyaralni (vagy akár csak együtt otthon lenni) sem voltunk évek óta még 2 napra sem. Nyilván változtatni kéne, de az nem olyan egyszerű.. rajta vagyunk, de valószínűleg még évekbe telik.

Boldognak nem nevezhető az életünk most.. viszont egymással nincs baj. Szeretjük egymást, és odafigyelünk egymásra, amennyire energiánk engedi, pl. hogy ne egymáson vezessük le a feszültséget. Nem jellemző, hogy bármi olyan miatt veszekednénk, amit a másik generál. Nem is veszekszünk igazából.. nagyon ritkán,de mindig megbeszéljük. Mindig csak a környezetünk generálja a gondokat, amik miatt mindketten kivagyunk. És mivel mindketten eléggé padlón vagyunk, egyszerűen nincs kapacitásunk felszedni onnan a másikat.. inkább cska lefekdüni mellé, és mivel fáj így látni egymást, az méginkább lehúz. Ha véletlenül csak egyikünknek van épp baja, a másik az esetek többségében akkor is olyan ingatag kis kötélen sétálgat, hogy az egyikünk "depije" azonnal lelöki a másikat is a kötélről..

Nem tudjuk az életünket egymás nélkül elképzelni, nem is akarjuk.. de néha mégis eljátszunk a gondolattal, hogy ha elválnának útjaink, vajon jobb lenne-e bármi, vajon egymással van-e a gond, vagy külön is ez lenne, esetleg mással más lenne-e. Vajon egyszer, ha rendeződik az életünk, lehetünk-e újra a régiek együtt.