Ez csak kötekedés, ugye?

Előzmény: a kutya felugrott az ágyra és megette a párom vacsoramaradékát amíg nem figyeltem. A kutya már volt beteg kajamaradékoktól, most spec diétán van.

A pasim amint meglátta, leordította a fejemet hogy hogy lehettem ilyen marha hogy megengedtem a kutyának, hogy felmenjen az ágyra. (Nem engedtem meg neki hanem sutyiba felugrott én meg nem vettem észre.) A párom ettöl kezdve elkezdett hülyén viselkedni.

Este még kötekedős smst is kaptam. Az enyém a kutya, és borzasztóan aggódok érte én is, de a kötekedés nem fogja megjavítani a helyzetet. Bemásolom a beszélgetést:

(D): Mi a reakciód arra, hogy Gyöngyike megette a maradékokat? Megosztanád a gondolataidat vagy aggályaidat? Vagy inkább csak eltereled megint a témát és rámmutgatsz hogy kiabáltam?

(Én): én is aggódk

de a kiabálás nem fogja visszahozni a kajádat

az meg pláne nem segit ha kisetalsz a szobabol amikor megkérdezem hogy éhes maradtál e

(D): Mik az aggályaid?

(Én): ?

most ezt témleg le akarod hogy írjam?

(D): Megint csak rám mutogatsz hogy kiabáltam.

(Én): miféle hülye kérdés ez??

(D): Megosztanád velem is hogy mik az aggályaid pontosan Gyöngyikével kapcsolatban?

(Itt elszakadt a cérna nálam és letiltottam.)

Miféle barom kérdések ezek? Elmentek otthonról? Vagy mi a baja? Ezt jól látom hogy kötekedés, ugye? Már csak a szóhasználat is a plafonra kerget fel