Jó ember rossz időben?

Létezik igen.

Egy próbát megér, ha 5 év csodás volt akkor abból lehet töltekezni, vagy szakemberre bizzátok, hogy kiderítse mi az ok, vagy nekiláttok magatok nyomozni ami idő.

Nem a gyakori népe fogja meghozni neked az áldást, de tippeket esetleg kaphatsz, hasonló cipőben lévőkből. A helyzet lehet menthető is és van nem menthető is.

Több kérdés is lehet, de gondolom nem itt akarod kiteregetni, vagy kitudja.. Mi változott?

Mi a veszekedés tárgya, ami 5 éven át müködött most miért nem müködik? Ki az aki nem enged a másiknak és ki az aki beleáll a másikban, ez a fél ugyanaz –e? Van-e valaki ebben a kapcsolatban egy 3 fél esetleg, csak a másik nem tud róla? Szóval lehet nézegetni, hogy hol a fájó pont, de ha rátalálsz akkor már könnyebb utána lépni, hogy megmenthető-e vagy csak arra megy ki az egész, hogy vége legyen már, meg valaki már tovább lépett itt…khm

Nekem forditva van tapasztalatom, hogy az emberek nem változnak. A korral inkabb csak jobban kidomborul az hogy valojában milyenek is.

Mivel évek evtozedek alatt mindenki onmegvalosit.

Valakik pl tinin nebancsviragok jolelkuek stb felnove adomanyozok önkentesek melo mellett

Vannak akik tinin nagypofájuak kibeszelnek átvernek beloluk lesznek azok akik munkahelyeken is fúrják a másikat es hajlamosak a gerinctelensegekre önös celbol de cél nélkul is csak ugy.

Akik tinin abuzálok bántalmazok voltak azok 40 évesen a gyereket is verik abuzálják a asszonnnyal egyutt.

Akik drogoztak meg fű meg lógás 40 évesen alkoholisták is.

Akik beteg feltekenyek azok meg skizok pszichok is lesznek idosen.

Igazábol a gyerekkori kismagvakbol felnőve, majd öregen elburjanzik csak az egesz.

En nem tapasztaltam még azt hogy barhol is olyan miatt lenne válás szakitas aminek a csírája se lett volna már meg mielott a kapcsolat meg se született. A toxic "magvacskák", azok ott vannak ha eszrevétlenül is.

Persze hogy létezik. Egyszerűen eltelt ötév, elmúlt a szerelem, a közös témák, a nevetés, maradtak a hétköznapok, és nem dolgoztok a kapcsolaton.

5 év nem sok idő, és mégis sok, ha hagyjátok elhidegülni a dolgokat, esetleg már nem láttok semmi érdekeset a másikban.

Normális.