Párom kiakadt, hogy stikàba eszem és nem kérdeztem meg, hogy éhes-e. Nálatok van ilyen probléma?

Nem tudom értelmezni, hogy "stikában" eszel... :D Be kell jelenteni vagy mi?

Nálunk alapvetően megbeszéljük, hogy kb. hogy alakul a nap pl. ha mindketten home officeban vagyunk, de sokszor nem eszünk egyszerre, mert pl. míting van, vagy amelyikünk reggel kutyázik az később reggelizik ezért később fog ebédelni stb. Azért próbálunk napi 1x együtt enni. Ha vmelyikünk szendvicset vagy sajt/gyümi tálat készít akkor általában megkérdezi a másikat, hogy kér-e, de ha nem akkor sem sértődünk meg. :D

Az én barátom értelmes és nem hisztizik ilyesmin. Ha éhes, eszik, és nem, nem kötelező együtt.

Érdekes is volna, mert én napi 5-6x eszem (anorexia recovery pont a sok "közös családi boldog" szrság okán), ő pedig max. 4x.

Nálunk családosan általában együtt étkeznek, akik itthon tartózkodnak. Ilyenkor meg szoktuk kérdezni, ki, mikor szeretne reggelizni, ebédelni, vacsorázni. Az estek többségében összehangoljuk, de természetesen nem kötelező.

Amennyiben valaki éhes vagy spontán bekapna egy, egy falatot, illendőségből megkérdezi a többieket kérnek e. Főként, akkor szokás, ha olyan ételről van szó, amelyből nincs több és mielőtt bárki elől elfogyasztaná, illik körbe kérdezni. De más esetekben senki nem csinál problémát, ha tudta nélkül étkezik bárki!

Azon ételeket, italokat, melyek nem mindennapos dolgok, el szoktuk osztani. Pl. házi készítésű vagy akár bolti sütemények, palacsinta, gyümölcslé, csoki, keksz, egyéb nasik, stb... Ha épp nincs itthon a másik, akkor meghagyjuk a részt. Amennyiben, mégis elfogyasztanánk, megkérdezzük akár telefonon, üzenetben, hogy odaadja e. Ha nem érjük el, akkor mielőbb pótoljuk a részét, ha vásárolható dologról van szó és nem itthoni sütést, főzést igényel.

Így leírva egyeseknek bonyolultnak tűnhet, ám cseppet sem az. Megtanulható, megszokható az illem, amely mindennapok reflexszerű részévé válik.

#42

Mi ez a anorexia recovery pont (vagyis anorexia recovery point)? Magyarul nem találok infót róla.

""közös családi boldog" szrság okán" Ezt miként érted?

Hála istennek, nincs probléma. Nekem ez nagy visszatartó erő volt abban, hogy akarjak-e valakivel együtt élni. Bulimiás voltam, bár én szeretem azt mondani, hogy vagyok, mert soha nem fog elmúlni maga a kényszer, vagy az, hogy 0-24-ben csak a kajára gondolok.

Meg kellett tanulnom legalább valamennyire tartani egy normális kapcsolatot az evéssel, nem kötni érzelmekhez, eseményekhez, nem szertartásként enni, figyelni arra, mit kívánok, mikor... az egész egy folyamat.

Szerencsére a párom edz, és figyel arra, mit eszik és mikor, úgyhogy nem kellett soha együtt ennünk.