Mi a baj velem?

Fél éve vagyunk együtt a barátnőmmel. 37 évesek vagyunk. Én voltam házas 10 évig, utána egy évig voltam egyedül mielőtt megismerkedtem a barátnőmmel.

Tök jól megvagyunk, 2 hete össze is költöztünk és ez nagy szó, mert ő soha nem költözött oda még korábban senkihez. 2-3 éves kapcsolatai voltak és nem adta fel soha a függetlenségét, illetve nem "rizikózott", mert van egy 14 éves fia is és nem csak a saját életével szórakozik.

Emiatt azt gondolom, hogy valószínűleg szeret és bízik is bennem, ami jó. Meg persze vannak tettek, amikből érzem, hogy figyel rám és szeret. Viszont valahogy az apró dolgok elmaradnak. Apró érintések, puszik, simogatások, csókok. Szex az van hetente 2-3 alkalommal és jó is nagyon, de valahogy mégis sokszor érzek szeretethiányt.

Egyáltalán nem az ex nejem hiányzik, hanem a módja annak, ahogy szeretve voltam. Nekem igényem lenne összebújva aludni, de ő nem szereti, mert nem kényelmes. Sőt, van hogy külön is alszik tőlem a nappaliban, mert horkolok sajnos (nem vagyok elhízva egyébként, orrsövény ferdülésem van sajna). Soha nem zuhanyzunk együtt, mert "haladni" akar, nem maszatolni. Ha kettőnél több puszit adok neki, akkor vagy rám szól, hogy "na, nézd már a filmet inkább, vagy nem érdekel?", vagy racionálisan megérveli, hogy fejezzem be, mert neki nem kell ez a majomszeretet.

Simán lehet, hogy nem egy a szeretetnyelvünk, de amikor ezt szóbahozom, akkor mimózának nevez, meg hisztisnek és hogy ne drámázzak. Sőt, gyakran visszaforgatja, hogy remek, hogy nem érzem magam eléggé szeretve amikor ő soha nem szeretett ennyire senkit és soha nem bízott meg ennyire senkiben még korábban. Szóval igyekszem az eszemmel felfogni ezeket, de a gyomrom mégis gyakran ugrik össze, annyira jól esne egy ölelés, pár kedves szó, stb.

Félek, de lehet, hogy nem illünk össze emiatt. Egyébként meg borzalmasan szeretem, mert annyira egyformán gondolkodunk ezen kívül mindenben, iszonyat jó a szex, a humorunk is ugyanolyan fekete és nagyon figyel rám. A kedvenc sorozataimmal kapcsolatos ajándékokat kapok, vagy rajzol nekem, köt, elvisz étterembe ő is (korábban én voltam a klasszikus pasi szerepben és soha nem vitt el az exem sehova, mindig én vittem el amivel nem is volt gond, csak most ez furcsán jó). Szóval nagyon jó lenne, de nem beszélhetek az érzéseimről, mert kiakad, úgy érzem jogosan. Tényleg tudnom, éreznem KÉNE, hogy szeret, mégis hiányérzetem van.

Át lehet ezt idővel "kódolni" magamban? Járt már más is így?