Elméleti kérdés, de belemennél a saját és/vagy a párod kedvéért?

55:

-Azért nem mindegy, hogy fél órányira van a munkahely vagy másfél. Mert az ingázás idejével korábban kell vinni a gyereket és annyival később is érek oda érte. És igen, azért látsz annyi autót, mert anyu/apu miután bevitte a gyereket még megy dolgozni. De azért nem fél hétkor látod a tömeget az iskola előtt, hanem fél nyolckor, mert ennyire van a munkahely. Plusz tényleg vedd figyelembe, hogy 3 év ovi és 4 év alsó tagozat alatt tuti, hogy jópárszor adódik vis major esemény. Ha én mondjuk elindulnék a gyerekemért a napközibe és baleset miatt totál bedugul az autópálya, akkor nem az van, hogy átszállok a villamosra vagy buszra és 10 perccel később érek oda, hanem ott esz az ideg, hogy hazajut-e még aznap a gyerekem...

-Van életem. Csak idén több mint húsz alkalommal voltam színházban. Sokszor hétköznap, este fél 10, 10-kor volt vége az előadásnak és utána még emberi időben hazaértem és másnap tudtam menni dolgozni. Sőt, elárulom, ezeken az előadásokon komplett iskolai csoportok is elő szoktak néha fordulni. Ez az, ami vidéki gyerekeknek soha nem adatik meg, max. eljutnak egy hétvégi matinéra, de hogy egy esti előadást lássanak, az elképzelhetetlen, mert hajnalban érnének haza és nincs az a tanár, aki bevállalja, hogy ilyen feltételekkel elvigye őket.

-A nem kell gyerekre nem reagálok, illetve ebben igazad van, aki nem akar, annak ez nem opció.

-Aki hitelt vesz fel, az bármikor eladhatja a hiteles lakását és költözhet tovább, a hitelnek nem feltétele a gyerekvállalás (kivéve a babavárót, illetve annak is csak részben, mert ha nincs gyerek, akkor sima piaci kamatozásúvá válik, de nem kell milliós büntetést fizetni). A hitel nem jelent röghöz kötést, megváltozott élethelyzetben simán lehet változtatni.

Ami engem illet, amíg Budapesten éltem sem jártam át a város túlsó végébe dolgozni, mert miért is tettem volna, ha van lehetőség dögivel a mi környékünkön is. Most, hogy agglomerációban élünk, a munkahelyünk is itt van. Az enyém fél órára, a férjemé konkrétan 5 percre, így nagyon jól tudjuk logisztikázni a gyerekeket és tudunk ugrani értük, ha valami gond van. Ugyanúgy nem vállalnám Budapesten sem a napi 1-1 óra ingázást gyerekekkel.

Nagyvárosok környékén egyébként van kismillió "szórakozási lehetőség". Hazafelé elsétálunk egy fagyizóba, cukrászdába, ha pénteken korábban végzünk, elmegyünk egy játszóházba, de el lehet menni mondjuk korizni, moziba, színházba, vagy lehet válogatni a játszóterek, vagy egyéb ingyenes programlehetőségek közül is, ami 4-5 után még lazán belefér.

Vidéken nőttem fel. Nem vágyom vissza és nem kívánok azt a lehetőségek nélküli életet a gyerekeimnek. Nem véletlenül jött el onnan a legtöbb fiatal. Családi házunk, udvarunk, medencénk lehet olyan nagyvárosban, vagy nagyváros közelségében is, ahol a lehetőségek tárháza kimeríthetetlen. Itt mondjuk a nyári kerti munka mellett is jut még mondjuk arra idő, hogy elmenjünk egy moziba, vagy leugorjunk a Velencei tóra sétálni egyet, mert nem kell a világ végére menni ezek miatt, míg gyerekkoromban kb. állandó kifogás volt, hogy "messze van" és amúgyis füvet kéne nyírni, így nem fér bele ilyen élmény a napba.

Nem. Egy gyerekem van, hozzá is sokszor már nehezen van türelmem. Pedig nagyon szeretem, de bazi nehéz anyának lenni. Soha nem kéne második.

Budapestről sem fogok elköltözni. A 13. kerület közepén lakunk, gyalog tudok menni védőnőhöz, gyerekorvoshoz, gyerek edzésére, sztk-ba, állatkertve szóval kb bárhova. Több óvoda, iskola is van séta távon belül. Hülye lennék innen elmenni. Meg úgy amúgy is, nem akarok vidéken élni. Ha Bp-ről el kéne költöznöm, előbb lenne külföld a cél mint bármi más belfölfön.

Nem tudom hogy miből legyen egy random fiatal párnak saját ingatlanja. Nekünk szülők által lett, a legtöbb ismerősnek is, pedig nem a felső tízezer vagyunk. De igen, iszonyat sajnálom akinek nincs ilyen szerencséje. Elég reménytelen ma az ingatlan helyzet. Ettől függetlenül én csak a saját oldalamról tudok írni. Én é Bp-ről max lábbal előre mozdulok. Kertes meg nem kell. Kertesben nőttem fel, mindig csinálni kell valamit. Egy ház zabálja a pénzt és a szabaidőt. Egy lakás sokkal kevésbé.

Én mindig úgy éltem az életem, hogy legyen B-tervem arra az esetre, ha valami nem a tervek szerint alakul.

Ha van egy hitellel terhelt házam, akkor eladom és tudok venni helyette másikat, vagy kisebbet/olcsóbbat, vagy átviszem rá a hitelt.

Ha albérletben élek, akkor visszakapom a kauciót és ugyanolyan feltételekkel mehetek tovább egy másik ingatlanba. De a legrosszabb esetben is max. pár százeret bukok rajta.

De a kérdésben szereplő konstrukcióban, ha valami nem a tervek szerint alakul, akkor a.) Nem lesz hová menni hasonló feltételekkel b.) Olyan összeget kell fizetni, ami nyilván nem áll rendelkezésemre, mert ha rendelkezésre állna, akkor nem mentem volna bele ilyesmibe. Ha viszont sikeresen összespóroltam az évek során azért, mert ingyen lakhattam, akkor meg inkább fordítanám a saját lakhatásomra ahelyett, hogy kvázi utólagos (irracionális) bérleti díjat fizessek. Tehát ez az egész, még ha el is fogadnám ezt az életet, akkor is iszonyú nagy kockázat, mert csak akkor működik, ha minden a tervek szerint alakul. Márpedig azt megtanultam, hogy az élet nem ilyen, folyamatos újratervezést igényel.

"Írjátok itt sokan az előnyeit a városi, és a hátrányait a vidéki életnek, de attól még nem lesz pénz ott lakásra, pláne kertes házra, hogy ott akarok élni."

De lesz. Ha összehasonlítod a nettó átlag fizetéseket Budapesten és mondjuk Szabolcs megyében, akkor abból simán kijön egy lakás (két fizetésből meg egy jó kertes ház) bérleti díja a fővárosban, még akkor is ha Szabolcsban ehhez képest ingyen lenne a lakhatás. (Nyilván ez akkor igaz ha valaki "pesti" fizetésért megy a fővárosba dolgozni.)

"mondjuk...3M/év díjat"

Az rengeteg.

Ezért 2 lakást bérelsz Budapesten a legjobb helyeken akár.

Míg egy ilyen faluban gyakorlatilag nincs munkalehetőség, vagy nettó 75-100 000-ért.