Elméleti kérdés, de belemennél a saját és/vagy a párod kedvéért?

Hááát nekem ott bukott meg a dolog, hogy Budapest 1 órára van autóval.

Nincs autónk, vszeg nem is lesz. Viszont a társaságunk a fővárosban van, velük nem szívesen szakítanánk meg a kapcsolatot.

Ha elintézed, hogy 30 perc vonatra legyen a főváros valamelyik nagy pályaudvara, akkor adom. Illlllletve hogy középiskolát már ne kelljen ott járnia a gyereknek.

31

Én pl amikor Érden laktam, gyakran gyorsabban és könnyebben bejutottam a belvárosba, mint a külvárosi ismerőseim. Kelenföld konkrétan 12 perc.

Viszont baromi nagy szívás tud lenni, ha lekésed a vonatot, éjszaka meg ugye tényleg csak óránként jár.

Ezzel együtt én csont nélkül elfogadnék egy érdi ingatlant. (A többi feltétel nyilván nevetséges.)

Ha annak idején, fiatalon belementem volna egy ilyenbe, akkor azt csakis végső kétségbeesésemben tettem volna, mert volt idő, amikor azt hittem, sose lesz saját lakásom. (Amúgy lett és nem a világ végén.)

A mai eszemmel azt mondom, hogy őrült lennék belemenni, mert:

1. Aki arra építi fel az életét, lakhatását, hogy MAJD lesz x számú gyereke, az iszonyúan felelőtlen. Igaz ez a CSOK-ra is és minden hasonlóra. Pont elég családot láttam, ahol vállaltak volna eleinte három gyereket is, de aztán mégsem úgy alakult, egy sem lett, vagy egy lett, de több nem jött össze, vagy már az első sérült lett és nem mertek mellé bevállalni másodikat (megjegyzés: egy tartósan beteg vagy fogyatékos gyerekkel ez az életforma tarthatatlan lenni, de még éppel is!)

2. Az oktatás. Az ilyen kistelepüléseken maximum alsóig van iskola, a felsősöknek már máshova kell járniuk. Arra hivatkozol, hogy egy jó autóval egy óra Bp., akkor ezt úgy veszem, hogy nekem, aki nem száguldozik, inkább másfél. Ez azt jelentené, hogy mondjuk az első osztályos gyereket beviszem reggel fél hétkor az iskolába és elviszem onnan este fél hatkor. Már ha 8-4-ig tart a munkaidőm, nincs túlóra, nincs baleset az autópályán, mert akkor belelőrülnék, hogy mi lesz a gyerekemmel. Ez nem élet! Arról nem beszélve, hogy ha hívnak az oviból, suliból, hogy beteg a gyerek, nem tudnék érte rohanni.

3. Azt mondod, most van minden, orvos, rendőr, óvónő, tanár... én közvetlnül Budapest mellett élek és hetente mond fel egy újabb orvos, védőnő, tanár, óvónő! Pedig szolgálati lakással és hasonlókkal csábítják őket! (Nem tudom, milyen motivációról beszélsz a tanárok esetében, mert a fizetés az országosan mindenhol ugyanannyi, KIVÉVE azokat a településeket, ahol sok a halmozottan hátrányos helyzetű család, ott adnak némi pótlékot (nem túl sokat). De azt mondod, ez nem olyan település, akkor meg mégis milyen motivációja lenne a tanároknak, hogy a világ végére menjenek?

Te nyilván pasiként csak annyit látsz, hogy fedél lesz a családod feje felett, én meg azt látom, hogy a gyereket hozni-vinni kell óvodába, iskolába munkaidő előtt és után, hogy hol fogok bevásárolni, stb. Ja és akkor arról ne is beszéljünk, hogy mi van, ha a gyerek sportolni is szeretne, vagy zeneiskolába járni, vagy színjátszókörbe, nyelvtanfolyamra? Ez itt, nagyváros mellett mind adott. Vidéken nem. Tudom, mert élnek rokonaim vidéken, nem kisgyerekesek, nem véletlenül. Láttam, hogy a rokon gyerek ötödikes korától már ingázott a közeli városba, mert a falujában nem volt felső tagozat. Sportolni is ott járt. Viszont így nem volt otthon kora reggeltől késő estig. Egy általános iskolás gyerek! Bocs, de én nem ilyen életet szánnék a gyerekeimnek!

38

A mamahotelnek nem a saját lakás az egyetlen alternatívája. Létezik albérlet. Én pl abban élek.

38.-nak tökéletesen igaza van. A párom albiban élt, mikor összejöttünk, teljesen megfelelt számomra, mert az volt a lényeg, hogy önálló és életképes legyen. Pláne, hogy az előző párom mamahoteles volt és teljesen életképtelen, ha valamiért nem voltam otthon egy napot, már hívogatott, hogy mit hol talál és egy egyszerű ételt nem tudott összedobni magának, nem volt képes kimosni a ruháit, stb.

Visszatérve az elméleti kérdéshez... én tudok ilyen kezdeményezésekről Magyarországon, bár nem ilyen formában, hogy ha bevállalsz két gyereket, akkor adnak házat, hanem csak akkor adnak, ha már meglévő gyerekekkel költözöl. Ezek a falvak azért fogják lasszóval a fiatalokat, mert ez az utolsó utáni esélyük arra, hogy megmaradjon az iskolájuk. Az ilyen településeken az egész faluban van összesen annyi gyerek, ami kitesz egy osztályt. Tehát az egész alsó tagozaton van mondjuk 15 gyerek és NINCS utánpótlás, mert a fiatalok már mind elköltöztek. Nyilván nem véletlenül... Tehát ha a 15 gyerekből kettő elmegy felsőbe, akkor az iskola megszűnik. Tanító meg azért van (még), mert két tanító elég összesen az egész iskola működtetéséhez. De ha az egyikük nyugdíjba megy vagy felmond, akkor nem fognak a helyére másikat találni. Szaktanár az nincs, ami alsóban a nyelvoktatás szemponjából lényeges. Olyantól tanulnak negyedikben angolt, aki nem tud angolul. És amikor elmegy felsőbe, akkor olyan gyerekekkel fog összekerülni, akiket viszont szaktanár tanított. Iszonyatos hátrány. Szóval miért akarnék olyan helyen lakni, ahonnan mások elmenekültek?

Amúgy meg arra hivatkozol, hogy így lenne saját lakásod. Ez pont nem lenne a sajátod, csak használhatod ingyen, amíg a falunak az az érdeke. Onnantól, hogy nem vagy hasznos a közösség számára, simán kiraknak. Gyakorlatilag egyenes út a hajléktalanság felé.