Akik “anyuci kicsi fia” típusú párral vannak együtt, azok hogyan oldották meg/rendezték le magukban az anyós miatti problémákat?

#18 A férjem hétköznapokon este 7-re ér haza, reggel 7-kor indul.

Fél 8 -8-ig vacsorázunk. Fél 9-kor van fürdés, 9-től fél 12 -fél 1-ig altatok.

A férjem hétvégéken van csak itthon, amikor jöhetne anyósom, nem akarom mindkét délután kerülgetni és ráadásul valamikor családi életet is jó lenne élni. Csak anyósomat zavarja, ha anyum mondjuk heti 2x jön és ő csak heti egyszer (4 órás látogatásokról beszélünk), a férjem meg az anyja mellé áll.

Anyum besegít, sőt van, hogy nem is fogja meg a babát, ő általában rövidebb időre is jön, kb. 2,5-3 óra 4-től, megiszunk egy kávét és takarítunk/pakolászunk/főzünk.

Anyósom nem nagyon találja fel magát és biztos, hogy nehezebb helyzetben van, hiszen a menye vagyok, ráadásul ő azt utálta az anyósában, amikor ő jött és rendezkedett, úgyhogy ha a gyerek összekakilja a kanapét, még akkor is csak nekem szól, hogy takarítsam ki. Egyszer-kétszer mondtam egy-két dologra (baba ruhák kiteregetése, büfis ruha beáztatása vagy a tiszta babaruhák leszedése), hogy nyugodtan csinálja meg amíg én szoptatok, de azt mondta erre, hogy inkább rám hagyja amíg ő babázik majd megcsinálom. Neki fix, hogy mikor tud jönni (amikor végez a munkahelyén utána tud átjönni 3-ra, később neki kényelmetlen) és mikor tud menni (amikor valaki érte jön 6 és 7 között - de általában megvárja a férjem 7-kor és néha maradnak fél 8-ig).

Az igazi probléma nem az anyósom, hanem a férjem, mert ő ragaszkodik ehhez a rendszerhez. Szerintem, ha ő azt mondaná, hogy anya ezt mi így csináljuk, akkor anyósom egy szót sem szólna. De ha én vetek fel valamit akkor az minden héten felmerül, amikor itt van, ha a férjemmel nem értünk benne egyet és teljes ellen-kampányt hallgathatok akármit csinálok, ami nagyon fárasztó. Mert szerinte elnyomom a férjemet és neki ki kell állnia mellette.