Megbocsátható az ilyen eltűnés?

Tegnap volt a barátom születésnapja. Megbeszéltük hogy munka után átmegyek hozzá és megünnepeljük. Elég sokat készültem rá, kajától kezdve minden megvolt.

Elindultam felé, írok neki hogy úton vagyok, semmi. Hívom is, semmi válasz. A vége az lett, hogy 3,5 órán át ácsorogtam a városban felcuccolva, szétfagyva. Már a paranoia kapott el, hogy biztos baja esett. A barátaival nincs kontaktom, legalább is aki a közelben lenne, család sem.

Végül 10 óra előtt megírtam neki hogy hazamegyek, lefekszek nem várok tovább. Rá egy 20 percre már reagált, ne haragudjak, elment leinni magát... Azt hozzá teszem, hogy kb dél óta nem reagált semmire, tehát közel 10 óra telt el így.

Láttam hogy keres, de nem akartam már válaszolni... Elsírtam magam mint valami tini úgy jöttem haza 2 mázsányi cuccal.

Azóta is folyamatosan keres hogy bocsássak meg neki, ő csak ennyire örült hogy megyek. Jézusom... Eltűnik közel fél napra, nem tudom hova, kikkel volt, semmit. Legalább csak annyit mondott volna hogy leugrok inni majd jövök. Még az sem érdekelt volna hol van vagy kikkel, de legalább szólt volna hogy ne szobrozzak a lakása előtt órákat.

Innentől meg mindenki fantáziájára van bízva a dolog mi is történhetett ezekben az eltűnt órákban.

Nem tudom mit csináljak... Nekem ez már nem a megbocsátható kategória, pláne hogy egyszer már volt ilyen eltűnése pár hónapja.

29 évesek vagyunk közel 5 hónapja együtt.