Férfiak, ha jòl megbántjátok a párotokat, tényleg nektek kell napokig megsértődni és kerülni a beszélgetést?

2 éve vagyunk együtt, másfél éve együtt lakunk.A párom 2 nappal ezelőtt egy beszòlással jòl megbántott, az 5 éves fiammal kapcsolatban tett degradálò megjegyzést, mindegy is hogy mit, a lényeg hogy csak néztem rá, hogy mi van?! (Szerencsére a fiam nem hallotta,de nem is értené még nyilván).

A fiam 2hetente hétvégén megy az apukájához, de a páromat tartja apukájának, istenìti, tiszteli.

Párom azt mondta az elejétől hogy elfogad gyerekestől, mindenestől. Viszont az utóbbi hónapokban bunkòn viselkedik a gyerekeimmel, vagy semmi kontaktot nem keres velük, elvonul hobbizni. Ezért is esett rosszul amit mondott. Ez amolyan övön aluli ütés volt.

Aztán én estig nem szóltam hozzá, gondoltam a gyerekek lefekszenek, bocsánatot kér, megbeszéljük hogy miért mondta, vagy miert gondolja ùgy amit mondott, stb.

Nem, ő sértődött meg, tegnap sem szólt hozzám(én sem), meg sem pròbált. Ma már én ìrtam rá munka közben, hogy hogy van?

Erre írta hogy szarul, a melóban ez meg az van, blabla,ki húzta fel, stb. Ennyi. Semmi hogy beszéljünk mert azòta bántja a dolog, vagy hasonlò. Ìrtam hogy sajnálom, kitartást a naphoz.

Nekem ùgy jön le, hogy ezt csak ùgy el akarja felejteni, esze ágában nincs megbeszélni. De én nem tudom csak ùgy tùltenni magam rajta, viszont ha most én állok akkor oda, hogy ezt beszéljük meg, akkor patália lesz, hogy nekem semmi nem jò, meg félreértettem, meg hogy nem tud kötődni a gyerekeimhez, mert ők nem azt csinálják amit elvárna ha sajátjai lennének.

Én ebbe belefáradtam, a gyengepontjaim a gyerekeim, az apjuk sajnos nem egy jò minta, ìgy örültem, hogy talán kapnak egy jò példaképet a személyében. De hiába jò a kapcsolatunk, valahogy a gyerekeimet nem fogadja el, és nem is igazán igyekszik, hogy változtasson, "ő ilyen".

Mostanában érik bennem, hogy szakítanunk kellene, de hogyan mondjam el, hogy én nem tudok valakivel együtt lenni aki a gyerekeimet csak "megtűri", de nem szereti?!Párkapcsolati és szexuális téren minden rendben.

Plusz az én lakásomban lakunk...

Borzasztòan el vagyok keseredve és úgy érzem választanom kell a gyerekeim és közte. Nyilván nem kérdés kiket választok, de tényleg erre csak ez a megoldás létezik? Vagy lenne terápia, bármi ami segìthetne?

35N