Ez mennyire normális a párod társaságában?

Felnőtt ember létedre nem tudod feltalálni magad? Tanárokról beszélnek, hallgasd te is és szúrj közbe olyanokat, hogy "tényleg?" "és ez titeket nem zavar?" "nekem is volt ilyen tanárom az egyetemen, mi ezt meg ezt csináltuk/ő ezt meg ezt csinálta" "próbáltátok azt, hogy.. ?" "Én azt csinálnám a helyetekben, hogy" "Úh, és mással is ilyen szemét, vagy csak veled?" "van, aki kedveli?" "meg kellene próbálni, hogy"

Te nem tudsz beszélgetni felnőtt ember létedre?

Ha meg untat valami dicsérd meg az egyik barátnője cuccát, vagy ha pasi kérdezd a telefonjáról, ha újabb, vagy hogy "hogy bírod ki ennyi nő közt?" meg ilyenek. Helyzetfüggő mi válik be. Kérhetsz is szívességet, információs, megkérdezed, hogy segíthetsz-e valamiben, de legelőször azt kellene, hogy felnőtt ember létedre érdeklődsz a barátnődet körülvevő emberek felől, és a helyzetéről(ha egyetemista).

De nem is muszáj, elég, ha megkérdezed, hogy "képzeld az előbb láttam valakit, valami borzalmas zsíros volt a haja és büdös volt, veletek jár egy szakra?" Vagy ha valami érdekeset látsz, hívd fel rá mások figyelmét, és akkor majd neked mesélik a sztorikat. Csak a szerencsétlenek biodíszletek, találd fel magad. Egyébként ja, nem szerelmes beléd, én mindig észrevettem, ha a szerencsétlen exem szenvedett és tekintettel voltam rá, bár igaz, hogy ettől az anyjának éreztem magam, mert más téren is pancser volt és kiöltve a gondoskodási ösztönt, egy idő után csak cseszegettem. Ha tök közömbös neki a helyzet, le se tojja a fejed, de ez nem változtat a tényen, hogy béna vagy. Változtass rajta, találd fel magad. Én nem kedvelem a gyerekem osztálytársainak szüleit(csak kb 2t), telefonozok, vagy bevadászom a szimpit, vagy elhúzok mosdóba, vagy jegyzetelek valami marhaságot, vagy érdeklődést színlelek, de utóbbit nem szívesen, mert az arcomról lejön, hogy nem kedvelem őket és csak színlelem. De ha iskolai gyerekemnek fontos dolgokról van szó, akkor valódi az érdeklődésem, te is képben lehetnél, milyen az egyetemi élete a barátnődnek, nem értem, miért nem érdekel.

Tipikus eset amúgy. Mikor munkahelyi rendezvényre valaki hoz párt, ott is nehéz, mert nyilván a kollégák a munkáról beszélgetnek és egy kívülálló nem tud hozzászólni.

Barátnődnek kéne amúgy bedobni olyan semleges témákat, amibe te is be tudsz csatlakozni. Gondolom úgysem egész este a suliról beszélgetnének. Persze, ha zajos a hely, akkor esélytelen bármilyen normális kommunikáció.

"szerintem az lenne a megoldás, hogy ilyenekre el sem megyek, de valamiért elrángat.."

Ne menj el.

Ha fontos neki, hogy megismerjétek egymást a barátaival, akkor inkább meséljen róluk, és 1-1 emberrel találkozzatok egyszerre.

“Amikor suliról, szaktársukról, tanárokról beszélgetnek, akkor esélyem sincs becsatlakozni. Már nem is akarok, a legtöbb rám sem néz, nem is köszön nekem.”

Nem vagy szimpatikus, mert nem jársz egyetemre és bármit mondhatsz akkor is sajnos csak egy tanulatlan senki vagy a szemükben.

Mennyi a korkülönbség köztetek? Nem lehet, hogy az a baj?

”Régen nem ilyen voltam, mégis ugyanígy kezeltek.„

Nem lehet, hogy akkor benned is van a hiba?

(#16)

Felesleges vele menned szerintem, ha ez a helyzet. Ha ezek olyan közeli barátok lennének és azt akarná, hogy jóban legyél velük, akkor nem csak ilyen hangos zenés bulikba rángatna el, hanem szervezne velük azon kívül is programokat, amiken részt veszel te is és tudtok normálisan beszélgetni. Nem írtad, hogy a bulin meg a Messengeren kívül van-e más program, pedig a barátaival eljár az ember máshova is, nyugodtabb körülmények között is találkozik, szóval ezek max ilyen egyetemi haverok akik eltűnnek gondolom a diploma után, vagy megmarad max 1-2, nem hiszem, hogy nagy erőfeszítéseket kellene tenned a megismerésükre.

Mondjuk én megkérdezném, kiket tart amúgy a legközelebbi barátainak és nem akarja-e áthívni őket egy otthoni laza estére, iszogattok, beszélgettek, a zene nem lesz túl hangos, ott jobban meg tudod ismerni őket.