Férfiak, ti belemennétek abba, hogy a feleségeket nappali egyetemre járjon, ne dolgozzon addig a pár évig, de minden mást (főzés, házimunka, gyereknevelés amíg nem értek haza)?

A főnököm felesége el tudott menni simán.

Igaz ő fogalmam sincs hány milliót keres, és volt napi szinten bébiszitter, segítettek a szülők, volt takarító aki be is vásárolt...a kaját rendelték...

Azért az egyetem nem feltétlen jár nagy költséggel... én mérnöki BSc és MSc során is csak pár tintapatront és 1-1 köteg nyomtatópapírt fizettem a félév során, mert a jegyzeteket, diasorokat ki tudtam nyomtatni a 15.000 Ft-os kis alap nyomtatómmal. Ezen felül csak tanulni kellett.

Ha rólam lenne szó, én belemennék, ha stabil a kapcsolatunk, mert gondolom nem unalomból szeretne egyetemre menni 2 ovis korú gyerek mellett. Ez egy befeketetés a KÖZÖS jövőnkbe és/vagy a gyerekekébe, ha mégis elválnánk 10 év múlva vagy épp idő előtt meghalok egy balesetben. A gyerekeimnek is az érdeke, hogy az anyjuknak jó munkája legyen.

Ezek mellett kivenném ugyanúgy a részem a házimunkából és gyereknevelésből, mert egy normálisabb szakra járni nem annyi, hogy nap közben bemegy az órákra, hanem le is kell ülni és tanulni, beadandókat készíteni, zh-ra, majd vizsgára felkészülni.

Szerintem nem ebben kellene keresni a kárpótlást, mert ha valaki nappalin egyetemet végez, az pont nem azt jelenti, hogy végtelen szabadideje és energiája van. Azt az időt, amit a férje a munkával tölt ki, ő az egyetemmel, csak nem kap érte pénzt. Nem lesz célravezető, ha a férjnek semmiből nem kell kivennie a részét, a nő pedig szakadjon bele időben és fáradságban, csak mert nem visz haza pénzt. Az egyetemvégzés csak úgy tud működni, ha egy közös döntés és megegyezés, és attól még ugyanúgy fennáll az, hogy közösen próbálják kihozni a legjobbat a helyzetből. Ehhez számít, hogy mennyire van szükség arra a diplomára, mennyire csak hobbi, mennyi időbefektetést és kitől mennyi kompromisszumot igényel. Lehet ilyen előzetes terveket csinálni, de szerintem fontos, hogy ne _ezért_ menjen bele a férj. Hogy ne bukjon el a feleség se az első vizsgaidőszakban, amikor a férj felteszi a kezeit, hogy ő aztán nem segít semmit, mert ez volt a megállapodás, vagy ne menjen gallyra a házasság, amikor 3 év után vissza kellene állni az egyenlő munkamegosztásra. És ugyanitt, természetes, hogy ha/amikor viszont az egyetem kevesebb időt vesz el a feleség életéből, akkor ő segít a férjének azzal, hogy többet végez el az otthoni teendőkből.

A legjobb hozzáállás szerintem minden esetben az, ha a felek arra törekednek, hogy a legtöbb közös minőségi időt tudják együtt tölteni. Ez egy jó iránytű ahhoz, hogy mikor ki tegyen bele több időt a közös tennivalók elvégzésébe (hogy hamarabb legyen mindkettejüknek szabadideje), és mikor ki vegyen le a másik válláról terheket (hogy minőségi legyen az együtt töltött idő, ne egy zombi üljön mellettünk).

Ha keresek (keresnék) annyit, hogy egyedül stabilan fedezni tudjak minden kiadást, akkor ja, miért ne. Tanulni jó cucc, hosszútávon jó befektetés is, szóval hajrá.

Viszont nem keresek annyit, így sjanos ez így ebben a formában nem fog menni.

A házimunkát tök fölösleges teljesen magára vállalnia. Nem is értem ezt a kárpótlás dolgot.

Gyerek dettó, továbbra is vegye ki a dologból a felét. Többet nem kell, kevesebbet nem engedek.

Egyetemen tanulni nem olyan könnyű mint 8 órában dolgozni és kész.

Ki a fene tudna bőgő meg rohangálo gyerekek mellett tanulni vagy főzés furdetés takaritas közben? Es a vizsgaidőszak is, diplomamunka szakdogák?

A sulik sokkal keményebbek mint egy munkahely.

Hát ez egy nagyon jó kérdés.

Elméletileg megtehetném, hogy belemenjek ilyenbe, mivel itthonról dolgozom, és megkeresem azt az összeget, amiből ha nem is luxus körülmények között, de ki lehetne gazdálkodni a megélhetést.

Itt inkább az lenne a gond, hogy az egyetem az nem csak annyi időt vesz el az embertől, ameddig bejár órákra, hanem fel kell készülni az órákra is, beadandókat kell írni, 2 ZH vizsgaidőszak/félév + vizsgaidőszak, hiába mondaná, hogy átvállalja a gyereket + az otthoni teendőket arra az időre, arányaiban véve szinte biztos, hogy a férfire maradna így is a több tennivaló a gyerekkel/az otthoni teendőkkel.

Plusz azt is mérlegelni kellene, hogy milyen diploma lesz belőle a végén? Olyan ami tényleg piacképes tudást ad?

"Csak egy felajánlás a nő részéről, hogyha ő semmi pénzt nem tesz bele, akkor beletesz minden mást."

Mi lenne, ha munka helyett egyetemre járnál, felvennél diákhitelt, amit majd a diploma után törlesztesz a fizetésedből, és minden óvoda előtti (reggeli) és óvoda/munka/egyetem utáni és azon kívüli napi és hétvégi munkát megosztanátok?

Nem könnyű a szervezés, de megoldható.

Valóban miért ajánlanál fel éjjel-nappali rabszolgamunkát egyedül, amikor magadat és a család jövőjét is építed?