Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem válaszolni normális?
A férjem a kérdéseim többségére nem válaszol. Ma is voltam kint és hoztam neki sütit és kétszer kérdeztem, hogy kéri-e és nem válaszolt. Jó, világos ebből, hogy nem kéri, csak ezek rendszeresen megakasztják a dolgok menetét. Pl.amikor kérdeztem, akkor be tudtam volna tenni a hűtőbe, de így hagytam neki időt, hogy “kiderüljön”, kéri-e, és később megint foglalkoznom kell vele.
Az az érdekes, hogy amikor én valamiért nem válaszolok neki azonnal (mindig igyekszem válaszolni, de van, hogy nem hallom vagy nem értem a kérdését), azon kiakad.
Szóval nem tudok ezen eligazodni. Néhányszor már kérdeztem tőle, hogy miért nem válaszol, amikor szerintem jóval kisebb energia egyszer válaszolni (pl.nemet mondani a tortára), mint többször meghallgatni a kérdést. (Vagy esetleg, nekem mekkora energia, hogy szükségem van tőle információra, de többszörre sem kapom meg. Nemcsak azon kell dolgoznom, hogy megtudjam a választ, de közben több eshetőségre is fel kell készülnöm, amik tőle függenek. Pl. le tudja-e vinni a babakocsit a 4.emeletről vagy nem.)
Visszatérve, néha azt mondta erre, hogy joga van nem válaszolni. Rendben, hát tényleg van ehhez joga, csak annyira megnehezít mindent. Pedig már alig kérdezek valamit, megpróbálok mindent egyedül megoldani.
A legjobban viszont az aggaszt, hogy a gyermekünk egyre több mindent ért a világból és aggódom, hogy az lesz neki a normális, hogy lehet teljesen ignorálni a másikat. Mi gyerekként azt tanultuk otthon és iskolában is, hogy tiszteletlenség, bunkóság nem válaszolni. Lehet, hogy ez azóta változott?
Vagy én reagálom túl?
válasza:Ezek az esti talányok, hogy vajon hallotta amit kérdeztem, vagy direkt nem válaszol?
Hmmmm,elég unalmas feléd is az este.
válasza:“azt mondta erre, hogy joga van nem válaszolni. Rendben, hát tényleg van ehhez joga, csak annyira megnehezít mindent. ”
Az a legkevesebb, hogy megnehezít. Nullába vesz! Megaláz. Ez egy szemét, aki élvezi, hogy úgy játszadozik veled, mint egy kutyával.
Élvezi, hogy alárendelt szerepbe tolt tged, és te még a válaszáért is esedezel, ki vagy neki szolgáltatva. Fordított esetben meg követelőzik, felháborodik, hogy mered te nem meghallani, ha szól hozzád.
Egy ilyennel gyereket vállalni?
Mi az, hogy “le tudja-e vinni a babakocsit”?!
Ki viszi le? Te a kisbabá al együtt?
Ez egy nárcisztikus here.
válasza:Olvasni is rossz volt, amit elmeséltl! Te vagy a hibás, mert veled ezt meg lehet tenni, hogy levegő vagy a férjednek és még pitizel is neki, hogy ugyan már, válaszoljon, meg “ le tudja-e vinni” a babakocsit. Na itt durrant el végleg az agyam. Jól látod! Hagyod, hogy téged levegőnek nézzen, hogy te nem számítasz. A gyerek is ezt látja és ő is ezt fogja veled tenni!
Úgy kirúgnám, hogy a lába sem érné a földet.
Ez súlyosan bántalmazó, lelket mérgező kapcsolat. Tönkre fog tenni először lelkileg-idegileg, ami aztán hozza majd a testi bajokat is. Az embernek legyen tartása.
válasza:
válasza:Itt nagyon könnyen mondják sokan, hogy rúgd ki, kuka stb. ami ugye tudjuk, hogy nem olyan egyszerű.
Én a helyedben megleckéztetném. Ne válaszolj te se neki. És nem kérdezni, közölni. A le tudnád vinni a babakocsit helyett, vidd már le a babakocsit. Ne kérdezz, ilyen esetben ne legyen eldöntendő a dolog, közöld.
Úgy jön le az írásodból, hogy folyton pitizel neki. Persze lehet kedveskedni, kell is. De legyél már önérzetes, határozott.
válasza: válasza:Kèt ilyesmi dacos hisztikirálynő exem volt. Repültek.
Már attól leordítani bàrki hajàt, hogyha csinál egy dolgot, hiàba kérem, hogy ne, mert bánt vele, bezzeg, mikor én csinálom, akkor vergődik. Az ilyennel szóba állni se kell, nemhogy hozzámenni.
válasza: válasza:"Az az érdekes, hogy amikor én valamiért nem válaszolok neki azonnal (mindig igyekszem válaszolni, de van, hogy nem hallom vagy nem értem a kérdését), azon kiakad."
Kettős mérce. Mikor ő nem válaszol azt jogosnak gondolja, mikor te nem válaszolsz azt sérelmezi.
"Visszatérve, néha azt mondta erre, hogy joga van nem válaszolni. Rendben, hát tényleg van ehhez joga, csak annyira megnehezít mindent. Pedig már alig kérdezek valamit, megpróbálok mindent egyedül megoldani."
Látod. Itt nyíltan ki is mondja, hogy neki JOGA VAN nem válaszolni.
Felsőbbrendűnek gondolja magát.
"Szóval nem tudok ezen eligazodni. Néhányszor már kérdeztem tőle, hogy miért nem válaszol..."
Azért, hogy játszhassa tovább ezt a játékot veled.
Ebben te is részt veszel, mivel te meg kérdezgeted....
Ne haragudj, de itt ez a tortás történet, itt is szinte könyörögsz, hogy kér e tortát.
Nem kell kérdezgetni, mert ezzel is élteted a játszmáját. Ha nagyon akarod max egyszer megkérdezed de ennyi. Nem csecsemő, hogy a szájába kell adni azt a "tortát", mint annó meg kellett szoptatni....
"Nemcsak azon kell dolgoznom, hogy megtudjam a választ, de közben több eshetőségre is fel kell készülnöm, amik tőle függenek. Pl. le tudja-e vinni a babakocsit a 4.emeletről vagy nem.)"
Itt meg az a helyzet van, hogy nem kérdés formájában szólsz hozzá, hanem azt mondod: Szeretnék indulni. Légyszíves, vidd le a babakocsit.
"A legjobban viszont az aggaszt, hogy a gyermekünk egyre több mindent ért a világból és aggódom, hogy az lesz neki a normális, hogy lehet teljesen ignorálni a másikat."
Egyébként a kezdeti szakaszokban, járáskor nem érzékelted, hogy ilyen?
Nem ez lesz a normális a gyereknek se, mivel te is ki szállsz a játszmából, azzal, hogy nem kérdezgeted őt.
Max egyszer. Nem válaszol, tudomásul veszed és ennyi. Ő ilyen, rajta nem tudsz változtatni.
Mint írtam feljebb is, felsőbbrendűnek tekinti magát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!