Jogos elvárás, hogy gyakran főzzek egy olyan emberre, aki egy rántottát sem tud megcsinálni?

Nem élünk együtt, szüleinkkel lakunk. Érkezett egy kritika a barátomtól, hogy én sosem főzök neki, meg ha eszünk valahol, akkor mindig neki kell fizetnie. De ő sok pénzt kap az apjától, én meg keveset. Sőt az apja úgy adja neki sokszor, hogy vigyen el engem valahova, itt egy húszas. Én még gimis vagyok (utolsó év), ő egyetemista. Amikor nála vagyunk, akkor az anyja főz, tulajdonképpen egész nap a konyhában van, szeret főzni, takarítani, a barátomnak nem kell még csak a mosogatóba se tennie a tányért. Tőlem is ilyesmit vár el, mint kiderült, ráadásul egy haverja előtt adta elő ezt a monológot, hogy milyen rossz sorsa van, mert én nem főzök neki. Egyszer amikor elutaztak szüleim és üres volt a lakás azért nem jött át, mert nem lesz főtt kaja, mert anyukám nem csinált, apukám nem szokott, és én meg nem vagyok túl jó benne, egyszerűeket tudok de nem szeretem csinálni. Ő még annyit se tud, mint én. Közölte hogy mikor legközelebb átjön csináljak pörköltet. Azt is mondta, hogy a múltkor egy lány csoporttársa vett neki kaját, mert megcsinálta helyette a házit, úgyhogy lecserél rá (szintén a haverja előtt mondta). Én eleve úgy vagyok vele, hogy amikor együtt él két ember és ugyanannyit dolgozik, akkor se a nő dolga főzni folyton. Náluk mondjuk így megy, de azért, mert az anyja nem dolgozik, háztartásbeli, ez megint más.