Végzős lány vagyok, és teljesen megőrjít az osztályom. Nem bírom elviselni, h mien magamutogató egoista bunkók járnak is, akik mindenkit lenéznek, meg azt, h mindenki hátbaszúrja a másikat, hogy teljesen más felfogásuk van mint nekem?

az ha valaki szóba áll veled még nem jelenti azt, hogy barát szimplán annyi, hogy ő is kivan közösítve.

nem feltétlen érdemli meg, hogy közel engedd magadhoz.

hidd el. minél kevesebb embert engedsz közel magadhoz annál jobb. és akit közel engedsz azt is kegyetlenül válogasd meg..

ha valaki csak haver, és megbánt az nem fáj. ha valaki barát és megbánt az bizony szar:)

ha a te osztályod ilyen szar, hogy senkit se alkalmas erre akkor ez van.

nem kell feltétlen barátokat keresned ott ahol nincsenek.

Szia

Átérzem a helyzeted. Nekem is ugyanez volt. Az utolsó év volt a legrosszabb talán. Már volt, hogy attól féltem, nem húzom el a végéig.

Elég jó nevű suliba jártam, de mint mindenhol, itt is megjelentek a nagymenők, akik csak azáltal lettek nagymenők, hogy nagy a pofájuk, meg olyan dolgokat tettek, amitől mindenki elájul, hogy úú de kemény. Pl piálás orrba szájba, kefélés stb. Jó nemtom, pontosan, nem is érdekel már, hogy lettek ilyen menők. Eleinte próbáltam csatlakozni hozzájuk, mindig odamentem és próbáltam valahogy bekapcsolódni a beszélgetésekbe vagy játékokba. De rohadtul nem akarták és ahol csak lehetett elhajtottak. Ez úgy első 2 évben volt kb. Aztán elkezdtem önállósodni és mindent egyedül csináltam. Le se szartam a többieket. Sokszor úgy kezeltem, mintha idegenek lennének és én meg tőlük egy különálló egységet képeznék. Már nem is köszöntem nekik. Csak ugye ez, hogy én önállósodtam, elkezdte b@szni a csőrüket és próbáltak minél jobban megalázni meg lejáratni továbbra is. Főleg ilyen lelki terrorral meg ilyenekkel, fizikailag annyira nem bántottak. Kezdtem rájönni, hogy működik ez a dolog és amennyire csak tehettem, kerültem őket. De olyan szinten, hogy már az iskolai rendezvényeket is inkább kihagytam, csak minél kevesebbet legyek velük. Aztán vége lett. Leérettségiztem. Azóta se láttam őket. 1-2 emberrel még találkozok néha, de akik bántottak, azzal szóba sem állok, meg ők se velem. Most teljesen más lett az életem. Sokkal nyugodtabb. Nem kell stresszel menjek suliba, hogy juj mi lesz, megint beszólnak, vagy attól félnem, hogy ha így vagy úgy öltözködöm, akkor beszólnak. Szabad vagyok. (Am még a felengedésnek egyik fontos dolga sztem, hogy ne próbálj meg utánna bosszút állni rajtuk. Én csak örülök, hogy vége lett és ha találkozom valamelyikkel úgy kezelem, mintha nem is ismerném. Tavaly már kezdett nyomasztó lenni a sok gyűlölet, ami felgyülemlett bennem, de egyszerűen ledobtam magamról, amiután végeztem.)

Godnolj arra, hogy ha te is befejezed a középsulit, utánna már nem látod őket többé. Ők is megváltoznak. Ennek az egész rendnek, amit most kialakítottak vége lesz és nem tudnak többet úgy összeállni, ahogy most még. Ha van kedved, beszélgethetünk még erről. Tom, elég nyomasztó, de hidd el, utánna minden jobb lesz. Csak bírd ki ezt az 1 évet és próbálj nem összetűzésbe kerülni velük. Meg kerüld őket ahogy csak tudod sztem.