Valóban ezt kell nézni gyerekvállalás előtt?

Vagyis társadalmi megfelelési kényszer "hajtja". Tök mindegy, boldog-e vagy sem, a lényeg számára a róluk alkotott vélemény. Nem túl szép kilátások.

Erre a külcsínre nem szabad gyereket vállalni. Még házasodni sem.

Mindkettő fontos szerintem. Én nőként úgy gondolom, hogy első lépés gyerekvállalás előtt, hogy végiggondolja az ember, hogy ha olyan gyereke születne, aki pontosan ugyanolyan lesz, mint a párja, természetben, kinézetben, stb, az megfelelne-e. (Nyilván nem lesz hajszál pontosan ugyanolyan, de akkor is hasonlítani fog rá) el fogja-e tudni úgy fogadni a gyerekét, vagy folyamatosan változtatgatni akarja. Ha ezen a téren rendben van, akkor jön a kapcsolat milyenségének a kérdése. Elég stabil a kapcsolat? Tényleg jóban rosszban lehet a másikra számítani? Tényleg nem fogja megviselni egy csecsemő érkezése? Tényleg reális, hogy hosszú évekig elég lesz ez a kapcsolat? Biztos ugyanolyan értékek szerint élnek? Biztos hogy ezek az értékek összehangolhatók a gyereknevelésben is? Ezekre a kérdésekre kell előbb választ találni, és még millió másikra, de szerintem ezek a legfontosabbak. Az az indok, hogy “30 vagyok, ilyenkor illik gyereke vállalni” nem indok.

3-as, jók a kérdések, a baj, hogy kevesen gondolnak valóban bele. Pláne férfiak, akik simán leléphetnek, ha mégsem olyan, mint a filmekben.

Szerintem a legfontosabb kérdés, hogy ő szeretne-e utódot, kész-e rá, apaszerep menne-e neki. Nemcsak a nő oldalát kéne figyelembe venni.

Szerintem fontosabb nézni azt, hogy az illető szülőnek alkalmas-e, mint hogy én hogy érzem magam vele. Nem biztos, hogy szülőnek alkalmas az az ember, akivel jó lenni meg párkapcsolatra oké. Persze, ideális esetben mindkét szerepben jó az illető, mert az sem jó egy családban, ha folyton feszültség van a két szülő között. De ha választani kell, inkább fontos az, hogy a gyereknek megad-e mindent, amit lehet (a minimumot mindenképp), a gyereket előrébb tudja-e helyezni az anyjánál / haverjainál, mennyire megbízható szülő (ígérget-e felelőtlenül), mennyire tud a helyzethez alkalmazkodni (pl. gyerek mellett nem illene már heti többx bulikázni, amíg a másik szülő ganajozik otthon), jó példát mutat-e, elég következetes-e, meg tudja-e nevelni a gyereket...

7: azért sok mindent le lehet szűrni abból, hogy rokonok, ismerősök gyerekeivel hogyan foglalkozik, mit "pofáz" másoknak, hogy kellene gyereket nevelni, meg jobb esetben gyerekvállalás előtt azért beszél egy pár elég sokat arról, ki hogy nevelné a gyereket. Nyilván lehet olyan eset, amikor A-t mond és B-t csinál, de azért vannak dolgok, amik normális embernek intő jelek / red flagek. Pl. "én nem szólnék rá a gyerekemre semmikor, mert akkor megbántanám a kicsi lelkecskéjét", vagy "ha rendetlenkedik, akkor adok neki egy makarenkói pofont". Meg vannak bizonyos személyiségtípusok is, akik nem alkalmasak gyerekvállalásra. Pl. aki nem hajlandó olyan eseményeken részt venni, amik nem érdeklik nagyon (ez egy párkapcsolatban még oké is lehet, ha a párja elvan ezzel... de az már mély nyomot hagyhat a gyerekben, ha egy sportversenyére sem megy el anyu / apu, mert "hát az annyira nem köt le").

Sehogy nem derül ki, ezért baromi érthetetlen számomra, miért születik ennyi gyerek.