Túl szigorú vagyok ilyen téren. Hogyan változtassuk? Mitévő legyek?

A párommal 2 éve vagyunk együtt. Engem nagyon zavar a rendszeres ivászat. A probléma az hogy mindenkinek más a rendszeres. Nekem sok hogy heti egyszer bódultságig issza magát. Nem imbolygó, nem értetlen, de kicsit berúg. Azért néha előfordul hogy nem bir kb beszélni sem.

Ezt általában akkor teszi mikor nem vagyunk együtt. Voltak idők, hogy megérkeztem hozzá és ha paprikás volt a hangulat inkább elment a barátjához inni. Mikor jöttem hozzá már úgy jött a munkából kora este hogy megy hozzá inni . Nem buliznak, csak elmennek iszogatni, de nem áll meg egy-két sörnél. Kikell engedni a fáradt gőzt jön a magyarázat. Ami oké, de zavar hogy addig iszik míg fejebe nem száll. Rengeteg veszekedés volt, volt hogy annyira kezdegettem belé hogy bántalmazás lett belőle, de hagyjuk, kiprovokáltam.

Nyilván ezekből a sorokból lelett szűrve, hogy a hülyéje meg is érdemelte.

Ez már 2 honapja nem történt meg mégha veszekedtunk is, bánja és én is. Viszont ugyanúgy zavar. Megszólom és azt kívánom bárcsak ne úgy lenne hogy iszik. Én is szoktam szórakozni, osszeulni a barátokkal és inni, de hát az max havonta 1x van, sőt.

Ma buli van a városban és benne lettem volna hogy kicsit együtt iszogatni, de tudom hogy tegnap ivott így annyira felbosszantott hogy mi a fenéért kellett ha ma úgyis szóba jöhetett volna. Veszekedés közepette haza jöttünk majd míg telefonáltam szó nélkül lelépett. Azthittem csak elugrik valamiért egy barátjához de nem jött haza, majd kiderult kiment a többiekkel ha már én mérges lettem hogy inni kezdett ma is. Még előttebhazafele mondtam, maradjon ha akar én hazamegyek. Beadta hogy ő velem akar lenni, de végül mégis szó nélkül lelépett. Megérdemelten a szigorúsagom miatt? Lehet. De hogy hetente berúg az egész évben van. Ha nem így lenne és tegnap ivott volna és ma is szórakozunk egyet nem szólok semmit. De minden héten így van.

Nem bírom elfogadni. Lehet nagyon régimódian próbáltam rá hatni eddig ( bár próbáltam észérvekkel is), így ma azt gondoltam megértéssel próbálok közeledni felé és elmondom mennyire aggódok hogy rosszabb lesz és nem egészséges. Bár ezt már tudattam vele de sajnos az ókori módszereimmel, megszidással (nem kisgyerek, tudom). Viszont annyira megbántott hogy szó nélkül itt hagyott ráadásul mikor felhívtam és kértem sétáljon vissza értem mert sötétben nem megyek ki egyedül azt a választ kaptam ha akarok menjek ki, nem kisgyerek hogy megmondom neki hogy jöjjön vissza értem. Szarul esett. Lehet én nevelkedtem túl furán, de nálunk ilyen szituaciok elő sem fordultak. Nem is tudom kezelni, mint látható.

Harag van bennem, nem tudok kedvesen hozzá állni, főleg hogy régebben voltak dolgok amik miatt szintén türelmet kellett gyakorolnom sok veszekedés mellett. Azok komolyabban voltak ennél.

Kivagyok merülve, úgy örülnék ha nem lenne ez, de már talán mindenki ilyen.

Úgy érzem nincs már tekintélyem, amiért sokszor tettem is. Már nem tudom mitévő legyek.

29N 29F