Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Normális, hogy emiatt megsértődik a férjem és így reagál?
Röviden annyi az előzmény, hogy külföldön dolgozunk és viszonylag gyakran járunk haza, vidékre. Jelenleg is itthon vagyunk, igyekszünk ilyenkor baráti találkozásokat is megejteni. Tegnapra egy jó kis programot beszéltünk meg az egyik párral, tök jó volt, este jöttünk hazafele amikor is felhozták, hogy megyünk-e bulizni, mert épp van a környékünkön (ez viszonylag ritkán van, néha meghívnak egy élő zenekart tehát nem hagyományos klubos buli.
Èn mondtam, hogy nagyon fàradt vagyok, egész nap takaritottam és ugye az esti program lemerített, nincs energiám. Páromnak lett volna kedve, végig hülyéskedett a barátokkal, ám ami meglepett, hogy miután leraktuk a barátokat teljesen rideg lett felém és nem szólt hozzám. Hazaérve faggattam, hogy miért viselkedik igy, nagy nehezen bökte ki, hogy amiért nem akarok menni a ‘buliba’ mert ő úgy gondolta megyünk “úgy volt”. Persze egyáltalán nem beszéltük meg, hogy fogunk menni, a héten egy barátnőm említette, hogy lesz, tudomásul vettük és ennyi, azóta fel sem hoztuk, hogy fogunk e menni.
Ez elég rosszul esett, hisz semmi rosszat nem tettem, amiért haragudnia kellene rám, sőt többször voltunk fordított helyzetben, amikor én akartam menni és ő nem, ilyenkor én még cukin próbálom meggyőzni, hátha megjön a kedve de ha nem, az sem baj. Utána próbáltam erről beszélni, fel is ajánlottam, hogy 1-2 ora pihenés után lehet jobb lesz és mehetünk, persze itt már makacs lett és “már nem akarok” . Hiába próbáltam beszélni, ő elkenődve feküdt és nem oldódott irányomba. Nagyon idegesit, hogy igy reagál, szerintem nem normális, hogy ennyi miatt igy bánjon velem.
27n
Hisztike.
Soha nem reagál így semmire? Mert nehezen hiszem el. Ez egy minta. Ovis, önző hülyegyerek minta. Játszma, hogy szarul érezd magad, mert mertél nemet mondani, ha egyszer fáradt vagy. Elvárná, hogy az ő kénye-kedve fontosabb legyen neked, mint a saját pihenési igényed. Ez színtiszta önzőség. Biztos nem pitiznék neki, hanem elmondanám, hogy mekkora csalódás ahogy viselkedik, hisz te azt hitted, hogy szeret, de most rájöttél, hogy nem.
Volt ilyen exem, és a legtöbb ilyen hisztijével úgy feldühített, hogy mielőtt szakítottam volna, mindig visszavágtam neki én is, hadd érezze rosszul magát.
Köszi a választ!
Néha szokott így, de olyankor ha mondjuk ironikusan felemlegetek egy régebbi sérelmet, dolgot amit ő tett… nem szeret szembesülni ezzel de persze nem is gyakori csak ha egy adott szituáció nagyon hasonló és eszembe jut.
Ilyenkor mindig előre eldöntöttük, hogy megyünk vagy sem és nem kerültünk ilyen helyzetben. Most valamiért beleélte magát… de ezt a ridegséget nem érzem jogosnak, hisz nem tettem ellene semmit, nem tiltottam (mondtam, hogy nyugodtan menjen nélkülem, én pihennék addig de úgy nem akart) szóval egyszerűen a saját állapotom miatt haragszik amiről nem is tehetek. Én max közöltem volna, hogy bánom mert mentem volna de ez van, majd legközelebb és bebújtam volna az ágyba mellé.
Nem kell bánnod. Bánja ő, hogy érzéketlenül és önzően viselkedett.
Ha meg még mondtad is, hogy ő menjen, pláne gusztustalanul önző a hisztije.
Ugyan már, mi azon a sérelem, hogy a kérdezőnek szabad akarata van+fáradt, ellenben azt mondja a párjának, hogy ő nyugodtan menjen el a barátokkal és érezze jól magát?
Ez egy önző hiszti.
Elvárná, hogy a kèrdező dobja sutba a saját pihenési szükségletét, mert ő csak vele akar menni, a barátokkal már nem jó.
Ha ez nem törtènik meg, akkor látványosan dúl-fúl, bünteti a kérdezőt.
Ki csinál ilyet? Az ovisok.
Valljuk be, még ha van is sérelme, ezzel a viselkedéssel teljesen komolyan vehetetlen.
Mivel a kérdező biztatta, hogy nyugodtan menjen, nem láncolta magàhoz otthon, a pasi meg lenyomott egy ilyen kicsinyes hisztit, el tudom képzelni, kinek a sokadik sérelem ez:a kérdezőnek.
Ő felnőttként viselkedik.
És ha történt már ilyen?
Az is lehet, hogy a kérdező kevésbé pörgős, esetleg több házimunkát végez, merthogy itt is azt mondta, hogy egész nap takarított.
Ha volt esetleg ilyen sztori, az is felmerülhet, hogy a kérdező párjában máskor sincs empátia.
Már bocs, ő a kérdezővel akarja jól érezni magát…de ha a kérdező akkor úgy érzi jól magát, ha végre lepihenhet, akkor mi van?!
Én is volt, hogy 1-2x beáldoztam magam, mert az exem csakis velem akart valahova menni. Nyilván nem éreztem jól magam, akkor meg az volt a baja, hogy miért nem. Mert nem akartam menni nyilván, de ő rám erőltette.
Nem lehet megerőszakolni a másikat ilyen módon. Szabad akarat van, amit el kell fogadni.
Istenkém miért veszed ilyen személyesen az egészet? Miért nem lehet objektívan tekinteni rá? A híres ex miatt!
Azt csinál, amit akar, hallgasson rád, fújja magát ő is. Ez aztán tényleg jó tanács. Sőt hordja le hisztis önző kisfiúnak is, ugye?
Mi lenne hogyha inkább összeülnének és átbeszélnék mi történt, miért is haragudott meg, van-e mögöttes tartalma?
Ha tényleg egoista, akkor mint írtam tegyen úgy, ahogy jónak látja.
Félreértések történnek minden kapcsolatban, még barátságban is. Meg lehet beszélni, ha értelmes felnőttek!
És hogyha az a fő probléma hogy a férj úgy érzi, hogy el van nyomva, nincs saját akarata, vagy a kérdező? Lehet nem is illenek össze. De ha nekiállnak ismét vitázni, vagy elsöpörni a szőnyeg alá azzal nem érnek el semmit.
Mindenkinek vannak rosszabb napjai, rossz tulajdonságai és mégis arra igyekeznek a párok normális esetben, hogy megértsék egymást, nem elkönyvelik minden egoista illetőnek azt jól van. Igen, könnyű írni mindenfajta jelzőt látatlanban, de ha velük élnél, te lennél a férj lehet másképp éreznéd, gondolnád. Hihetetlen hogy a saját tapasztalatod miatt mindenféle negatív jelzőkbe bocsájtkozol!
"Én mondtam, hogy nagyon fàradt vagyok, egész nap takaritottam"
Párod addig mit csinált?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!