A férjem folyamatosan célozgat rá és mondogatja, hogy munkát kellene találnom. Hogyan értethetném meg vele, hogy én is azt szeretném, de a segítsége nélkül nem fog menni?

#8, Az ilyen jellegű problémák elég későn derülnek ki, gyakran akár iskolás korban. Mivel kicsi a korkülönbség, simán lehet, hogy már megszületett a 3., mire az elsőnél kiderült.

Teljesen felesleges ez a fajta okoskodás, hogy minek vállalták őket.

Kérdező, 2 példa, saját ismeretségi körömből.

- Az egyik nő olyan gyárba ment, ahol van céges bölcsi és ovi.

- A másik biztonsági őr lett, de csak beugrós. Pl. mostanában minden szombaton egy irodaházban alszik, 1300/óra-ért. (TUDOM! Itt a Gyakorin 450.000/órás bérért IT-s mindenki a NASA-nál.)

A férjed érti, csak les2arja. Pont azért, mert te úgyis megoldod. Nem fogod azt mondani, hogy akkor te elmész dolgozni állandó reggelesbe, és ô oldja meg, hogy eljussanak oviba/suliba. Tudod, hogy nem számithatsz rá, ezért te oldod meg egyedül.

Az az igazság, hogy nagyon nincs is választásod.

Azt esetleg felvetheted, hogy segitsen állást keresni. Vagy matekozzatok együtt, hogy ha x összeget kapsz havonta, de y összegért hozza-visszi valaki a gyereket, akkor van-e akkora különbözet, hogy megérje.

Esetleg akkor jobban látja, hogy nem rajtad múlik.

A szüneteket meg egészséges 3 gyerek mellett is meg kell oldani.

Lenne értelme szakmát tanulni? Mükörmös, pillás, kozmetikus, stb. Praktikus lenne még oviban vagy suliban dolgozni, például konyhán, büfét üzemeltetni, dasusként, stb.

Ezekre van kereslet nálatok?

"Egyszerűbb lenne, ha néha besegitene a férjem is, de ő mindig azzal bújik ki minden alól, hogy a munkaidejébe nem fér bele, nekem kell megoldani."

De te azért találj olyan munkát 3 SNI gyerek mellett a semmiből, ami mellett a te problémád maradhat a gyerekek logisztikája? 🤡🤡🤡

Király ez az oldal!

13.-ként írtam 2 megoldást, erre lepontoznak. Mindenki mást fel.

Tudom, hogy ez nem segít rajtad, de hátha másnak igen: én az első perctől ragaszkodtam hozzá, hogy annyi gyereket vállalunk, amennyi mellett egyikünk is el tudná tartani a családot, pontosan ezért. Lehet súlyosan sérült, érheti baleset, kiderülhet bármi - akármi történhet, ami miatt egyikünknek tartósan ki kell vonnia magát a munkaerőpiacról.

Sajnálom, hogy a férjed egy barom, szerintem ideje megértetni vele, hogy a 3 közös gyerek mind közös felelősség, olyan nincs, hogy tőled is főállású munkát vár, DE nem veszi ki a részét az otthoni terhekből a saját munkájára hivatkozva.

Mai világban már sokmindenkire ráfogják, hogy aspergeres, autista, vagy adhd-s… rám 15eves koromban egy tanárom javaslatára lettem orvoshoz küldve, és kisütötték, hogy aspergeres vagyok…

Én teljesen normális embernek tartom magam, normális szakmám van és teljesen normális életet élek…

Amúgy a véleményem az, hogy gyakorikérdések helyett leülteted a férjedet és megbeszéled vele a problémáidat… miért vagy a felesége, ha itt kell kérdezned, hogy hogyan beszéld meg vele a gondjaidat?…

adhd nem betegség, csak megbélyegzés egy olyan gyermekre aki más mint a többi, nagyon érzékeny a többi körülötte lévők energiáira, ezek különös képességek és nem betegségként kellene kezelni.

Ahogy mondtad is, hogy azt hitted, hogy van 3 egészséges gyermeked, akkor ennek szellemében is kell kezelni őket, mitől változott meg azelőtt és azóta, hogy megbélyegezték őket a hozzá állásod a gyerkekhez?

Az a férfi pedig jó lenne, ha a talpára állna, mint családfő, mit képzel, hogy magad után húzod a gyerekeket a munka után, és még az egész háztartást a nyakadba veszed miután hazajössz?

a 3 gyerek után nem főállású anya vagy a legkisebb 8 éves koráig, vagy ez megszünt már?