Miért nem érti meg a párom,hogy egy kapcsolatban szükség van az együtt kettesben tötött időre??

Nos...

1. Az, hogy kinek milyen volt a gyerekkora, nem lehet mentség mindenre. Nem tudom, hány évesek vagytok, de tekintve, hogy a felnőtt kategóriában van a kérdés, már nem kisgyerekek vagytok. Egy felnőtt ember pedig saját magáért felel, innentől már az ő egyéni joga és felelőssége, hogy formálja magát. Persze, ezt sokan figyelmen kívül hagyják, és a kedvencem, amikor 60-80 éves korukban is azzal magyarázzák a hülye viselkedésüket, hogy nekik 6 éves korukban milyen rossz volt. Igen, persze, a gyerekkori dolgok kihatással vannak az ember további életére, de azért ha valaki nagyon akart volna, ennyi idő alatt változtathatott volna. Ha önmagától nem megy, akkor pszichológus segítségével.

Oké, gondolom, neki még nem állt rendelkezésére annyi idő, de ettől függetlenül továbbra sem érv az, hogy neki sz..r volt a gyerekkora. Már egy 10-12 éves is képes felismerni, hogy ha valami nem oké, és már jobb esetben ő is képes legalább részben függetleníteni a viselkedését a tanult formáktól. Egy felnőtt esetében meg nah... Gyanítom, hogy ha még 50 évig együtt lennétek, ő 50 év múlva is ezzel takarózna. Hidd el, ismerem ezt a jelenséget sajnos nagyon jól.

2. Az, hogy ő mit látott gyerekként, az egy dolog. Némi kis IQ-val, és empátiával megérthető, hogy a más embernek esetleg mások a szükségletei, elképzelései, vágyai, mint neki. Ezt felismerni tök független a gyerekkortól, mindössze mint írtam, némi empátia kell, na, meg egy kis intelligencia. Aztán persze az már egyéni döntés és akaraterő kérdése, hogy hogyan tovább: sikerül-e valami kompromisszumos, vagy konszenzusos megoldásra jutni, vagy túl nagy a különbség a két fél elképzelései között.

3. Mi a frászkarikáért vagy vele??? Gyakorlatilag leírtad egy amolyan igazán sz..r, kezdettől fogva pocsék, tök értelmetlen kapcsolat jellemzőit. Tudod, az ember csak egyszer él. Nekem igazából mindegy, hogy te a saját életedből hány évet kire szúrsz el, de azért jobb, ha tudod, hogy ezeket az éveket sehol nem fogod visszakapni. Beáldozhatsz még 2 évtizedet erre a fatökű baromra, bedőlhetsz minden egyes ígéretének, de semmi nem fog változni. Legalábbis pozitív irányba biztos nem. Aztán majd te is egy leszel azok közül a tönkrement életűek közül, akik néha itt is felbukkannak, és teljesen kétségbeesetten kérdezik, hogy hogyan hozzák rendbe az életüket 20-30-40 év pocsék házasság után?

Én nem akarok ítélkezni, de tényleg nem a legokosabb döntés még azok után is futni ezután, hogy minden kamu ígéretére te már ugrasz. Nyilván neked is komoly lelki problémáid vannak, erősen kapcsolatfüggőnek is tűnsz, és nem lennék meglepve, ha neked is eléggé abnormális lenne a családi háttered. De ahogy ez másnál sem mentség, úgy nálad sem. Ha egyedül nem megy, akkor kérd erre szakosodott hozzáértők segítségét!

Az pedig, hogy ebből hogyan fogsz kijönni, az attól függ, hogy mit akarsz kezdeni az életeddel, és hogy ezért mit vagy hajlandó tenni?

Az, hogy majd minden rendben lesz, és ti lesztek a mesebeli álompár, azt felejtsd el. A leírtak alapján úgy sejtem, már nem egyszer próbáltad meg, hogy helyrehozd ezt a kapcsolatot. Ehhez pedig két ember kéne, nem elég csak az, hogy a szenvedő fél akarjon valamit. Meg úgy általánosságban: ha egy PÁRkapcsolatban csak az egyik fél akar valamit, annak soha nincs eredményes vége. Ezek után igazából csak az a kérdés, hogy te boldog akarsz lenni, vagy egy lagymatag, pocsék, keserű életet akarsz, ahol legfeljebb néha feljössz ide kipanaszkodni magad, de igazából semmit nem fogsz tenni azért, hogy jobb legyen?

Nem, nincs köztes megoldás. Ez nem valami tündérmese.