Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Sosem válnék. Ez hiba?
Ez így elvek mentén nézve, szinte már ideológiává avanzsálva tényleg jól hangzik. A baj csak az, hogy a valóságban ez változáshoz nem fog vezetni, a tönkremeneteledhez viszont annál inkább.
Fel kellene fogni, hogy nem minden kapcsolatot lehet élhetővé tenni. Ráhúzhatsz akármilyen magasztos elvet, csinálhatsz magadból mártírt, de ettől jobb még nem lesz. Annyit fogsz elérni, hogy rengeteg időt elpazarolsz arra, hogy helyrehozd azt, amit nem lehet. Egy kapcsolat rendbetételéhez két emberre van szükség, és még úgy sem feltétlenül sikerül. Ha pedig ebben a másik fél nem partner, akkor ha beleszakadsz, akkor sem fogsz eredményeket elérni. Ha pedig olyan a jelleme, ami lehetetlenné, vagy legalábbis erősen kerülendővé teszi a vele való párkapcsolat folytatását - például erőszakos, bántalmazó jellem -, nem csak esélye, de értelme sincs erőlködni. A legtöbb, amit ilyenkor elérhetsz, az az, hogy majd egy napon a traumatológián ébredsz. Jobb esetben. Persze, ott is nyugodtan belemagyarázhatod, hogy hát mennyire jó, hogy mégis együtt vagytok, és törött orral meg bordával elmélkedhetsz, hogy hogyan "dolgozz a fejlődéseteken".
Sőt, én azt mondom, hogy ami nem működik, azt nagy hiba erőltetni. Persze, jobb esetben eleve házasság sem lesz abból, ami nem működőképes, de még mindig jobb ezt később felismerni, mint elpazarolni az életedből éveket, évtizedeket, vagy akár a teljes hátralevő idődet arra, hogy egy működésképtelen, és ezáltal boldogtalan kapcsolatban sínylődj. Mennyivel jobb lenne ezt az időt olyannal tölteni, akivel működnek a dolgok! Akivel közösek a céljaitok, és akivel megértitek és megbecsülitek egymást.
Én még ugyan nem vagyok házas, de életem egyik nagy hibája az volt, hogy 3 évet elpazaroltam arra, akinél már az első hónap után látszott, hogy nem fog működni. Egy év után meg már napnál is világosabb volt, mégis próbáltam helyrehozni. Ahelyett, hogy egy jobb utat kerestem volna. Szerencsére csak 3 évem bánta, de mennyivel jobb lett volna az a 3 év, ha az nem idegeskedéssel, meg veszekedéssel telt volna!
Ez az "annál jobban szeretem, minél nagyobb genyó velem" elv meg kifejezetten káros. Van ilyen ismerősöm, aki bár nem mondja ki, de ezt az elvet követi. Még 30 sincs, de már túl van több öngyilkossági kísérleten, jópár hónap pszichiátriai gondozáson, meg persze jópár évnyi bántalmazó kapcsolaton.
Most nagyon leírnék velem kapcsolatban egy történetét, de a kötekedő, "megmondó" okoskodók miatt ezt most kihagyom.
Futottam már bele ilyenbe, hogy őszintén leírtam egy részt az életemből és már támadtak is.
Ezért az óvatosság.
Kérdező.
Csak annyit írok, hogy nem minden a kitartás, ha belül meg szétmarcangol a bánat, fájás és érdektelenné válik minden.
Igen, is meg nem is.. de nézőpont kérdése, ha te eldöntöd, hogy fix ez van én nem válok soha, akkor egy olyan döntést hozol amit nem akarsz megváltoztatni, és még a lehetőségét is kizárod, hogy bármi lehetséges lenne.
Nem elköteleződés, hanem egy beragadt nézőpont, ami esélyt sem ad egy jobb lehetőségre.
Azt irod, hogy a gyenge feladja az erős javára, akkor max a felelősséget háritja a másikra, és elv és gyakorlatban neki ez nem megy nem partner abban, hogy müködjön ez a történet, és magyarul bedobja a kötelet, hogy ez nekem nem megy húzd egyedül ha akarod. Ez csak az erős félnek lesz kihivás, hogy ne adja fel a másik fél gyenge pedig nem fog fejlődni és az erős nem cipelheti a hátán egy életen át, belebetegszik – vagy felvesz egy áldozat szerepet a gyenge az erős a megmentelek örökre játékot játsza, ez nincs egyensúlyban, amig ez a játék/játszma megy.
A kitartás=mazoizmus is lehet, hogy csakazért is megmutatom, hogy…lehet jó kimenetele is vannak jó példák lehet kisérletezni, hogy a váláson lévő házasság jóra fordult, de ehhez komoly önismereti változáson kell végig menni, úgy hogy nem sérülsz, igen müködhet igy ebből a szempotból.
Nem nevezném hibának, mert a hiba nem szándékos. Te pedig szándékosan gondolkodsz ilyen undorító módon, szándékosan tennéd tönkre a saját és a gyerekeid életét egy döntés miatt aminek már lehet, hogy rég nincs jogosultsága. Te szándékosan mártírkodnál és szenvednél egy bántalmazóval, szándékosan kényszerítenél mást is ugyanerre.
Tehát, nem, nem hiba. Ostobaság, aljasság, szánalom, de nem hiba.
Átéltem hasonlót :/
De rájöttem, hogy az elvek olyanok mint a fing. Tartogatjuk, de nagy görcsöket okoz és a végén még össze is tojhatjuk magunkat.
Egy életünk van és nem más szolgájának születünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!