Azt mondják, a nőknek nincs kedve a szexhez egy idő után, de én egyre inkább azt látom, hogy a pasiknak nincs. Nálatok hogy van/volt ez, ha volt ilyen?

4#, de főleg azzal, hogy nem hagyják gondolkodni, és megtanítják kritikátlanul hinni is akár.

Kérdező. Ez mind mentális dolog. Kérdezz meg akármilyen spirituális mestert és elmondja mi a baj. Az emberek nagyja nem gyakorolja önmagát tudatosan, így sose éri el azt a pontot életében, hogy mindent újra akarjon írni magában. Sok minden szól erről. Pszichológiai könyvek főleg. Ha egyszer rájössz önmagad bölcsességére, értékedre, életed értelmére, minden más. Annyira éltetem azokat a filmeket amik erről szólnak. Manapság megy a fűrész X film. A fűrész igazából arról szól, ahogy a középső részekben ki fejti a főszereplő karakter John Kramer, hogy megváltódott az élete. Látja, hogy más, pszichológiával élve a barlangban van és árnyékokat követ, míg ő a fény áradatban megéli önmagát, és imádatot hoz a családjába.., ha van neki, ha nem, akkor minden máshova ugyanúgy.

Igaza van és volt mindig a régi bölcseknek, és majd felfedezzük mennyire, hisz a természet, a létezést követték. Tesla is azt mondta, ha meg akarod érteni a világot rezgésben, frekvenciában, és energiában. Ahogy régi bölcsek, hogy ismerd meg magad, és megismered a világot, míg mások ugyanezt mondták, csak istennel, nem a világgal, stb.

Az élet fája köré növekedtünk. Mi most lejöttünk alulra, hogy önmagunktól lehessünk mennyországot elért részei annak. Nem az a kérdés, hogy oda jutsz-e, hanem, hogy mennyi olyan energiát adsz, ami nem illő, negatív bárhogy, torz, harmónián kívüli, és mennyi olyat, ami illő, természetes, egészséges. Első dimenzióban inkább afelé kell törekedni, hogy ne kényelmesedj bele abba, hogy vagy, és csak átsuhanjanak rajtad a rossz dolgok is, hanem figyelj, figyelj arra, hogy létezel, hogy megélés vagy, ami ezt a megélést igen is változtatja, és lehet róla "véleményed". Második dimenzióban főleg azt kéne, hogy ugyan csak nem csak benne poshadsz, hogy én vagyok, én nekem kell kajcsi, a kajcsi más, mást megeszem, hanem gondolkozni kezdj, hogy megérthesd az út végén, hogy mindenki kicsit különbözik, és másféle ahogy lehet velük alakítani. Eleinte persze akár a könnyebb evésért és nagyobb biztonságért, hogy lehessünk. Harmadik dimenzióban mikor már mesterei vagyunk annak, hogy én is és más is, amik különbözőek, meg kell érteni a tudatosság olyan mélységeit, amik olyanná tesznek, mint pl az ember, majd a belső, mély működéseket, mint az emberi szociális viselkedés és bürokrácia. Törekedni kell, hogy ne csak a vélt tudásba legyünk, és törekedjünk immár tudatos elménk folyamatos mélyítésére, hisz a folyamatnak sok tekintetben egyre inkább gyorsulónak kellene lennie. A poshadás, és az igazi mélységek, hogy fajon belül is rengetek a mélység, variáció, szint, a személyiség, mint fő fontossági elem felfedezése, és egyre mélyebb megértése. Eltávolodni természetes valónktól, hagyni, hogy a tudatalattink felzabáljon minket, kerülendő.

És így tovább, amíg haza nem érünk és felfüggeszthetjük magunkat a játékunk alól egyesülve legigazibb valónkkal, hisz mi vagyunk, csak lejöttünk. Ahogy a bibliában is mondva, senki sem szállhat a mennyországba, csak aki alá nem szállt onnan. A pokol és mennyország ellentét az élet metaforája. Hogy az adott létedben megtalálod-e a megfelelő utat magadnak, amit belül csinálsz, amiért valóban itt vagy, hiába vagy növény vagy ember, fejlődsz, és rajtad áll hogyan. Úgy is lehet, hogy méregben poshadsz, és mindenkit kínzol, mint az a kevéske, aki igazán tönkre tesz maga körül mindenkit, és mindenki utálja, de lehetsz olyan is, aki egy mondattal leszoktatja az anyját arról, hogy folyamatosan pofon verje őt, minden egy személyes veszekedésnél, ami minden nap többször van, és utána boldog családod édesanyja legyél, aki érti a múltját, és önmagát megfelelően, és gyakorolja a szeretetet.

Te gyakorlod a szeretetedet?

Azért nincs kedvünk a szexhez, ha amúgy egészséges belső és külső élettel vagyunk és van rá alkalmas szexualitásunk, mármint a párunkkal, akibe szerelmesek vagyunk, mert nem gyakoroljuk a szerelmünket. Szinte végtelen előadás és könyv szól arról, hogy hogyan éleszd ezt fel a párod felé. Szinte aköré szerveződik az egész, hogy gondolj rá sokat, és aktívan gyakorold élő helyzetekben is, hogy "úgy" lásd a másikat. Ezt lehetne érzelmekkel is. Bárkinek. Szinte mindenki szajkózza a tévhitet, hogy nem irányíthatod az érzelmeidet. A természet nem így működik. Az egy örök harmónia fraktál. Te mint tudat, megélés, aki választja, mire gondol, hogyan, akár meditál, dönthetsz, és gyakorolhatsz. A természeted pörög, és a tudat alatti programok mindig aktívak, de te tereled a gépezetet, és gyakorlod ki, hogy egyre jobban meglásd a hibákat, pl egy komplexus miatt vágysz valamit megélni, amilyen jelleg részben meg van valakiben, és nem hiszed, hogy akarod őt, hanem tudod, hogy csak valamit meg akarsz élni, de az egész inkább rossz lenne. Vagy a tipikus, "nem akar tőlem semmit". Ha a másiknak örök 100%os nem vagy, akkor ne gyakorold azokat az érzelmeket, hanem azokat a meglátásokat, amik a valóság felé húznak.

Ha kapcsolatban vagy, és van benned normálisnak nevezhető érzelmi működés, akkor a te és kizárólag te FELELLŐSÉGED, hogy azok az érzelmek hogyan változnak. Gyakorlottként én azt állítom, egy egészséges kapcsolatban a rózsaszín köd, rózsaszín fényáradattá válik, ha mellette még jól is választottál partnert, mert van annyi önismereted, hogy a te saját személyisgedhez alakban és szintben passzoló valakit találj, akivel hasonlóan vagytok mentális egészségügyileg is.

Ha valaki nem szexel, akkor általános, és unott lett neki sok dolog. Minden így megy nem? Lesz egy kutyád, de cuki, foglalkozol vele, aztán 3 éves kora után, már csak az alapok, meg pár extra.

Lesz egy gyermeked, akkor 10-13 évesen már rég "csak" egy beszélgető partner, akit nagyon szeretsz, mint család, de nem vagy minden nap úgy vele, hogy ma is hazaérhetsz és megbeszélheted vele az egész addigi napját, és csinálhattok valamit utána, vagy segíthetsz neki valamiben, vagy sajnos ma valamit csinál neten a barátaival, vagy elmennek valahova, de nem sajnos, mert mennyire szép, hogy tapasztal, és vajon mi lesz utána.

Ahogy a keresztény bibliában is mondja Jézus, az élet azért van, hogy azt túlcsordulóan éljük meg és át és keresztül. Ki kell kerülni a jó és rossz játékából. Sok szerelem szakértő mondja, hogy a rózsaszín köd az igazi, és utána amikor rossznak látod, az a hamis. A valóság komplexebb persze, de a bemutatás tökéletes. A rózsaszín köd, egy valóság, amit közösen megéltek. Ha valaki nem fejlesztette ki, hogy a gyermeki énje és azáltal 2-6 éves korig programozott elméje ne szabadon garázdálkodjon, sőt nem csak újra írta a programokat, aktívan dolgozik a folyamatos továbbfejlesztésen, az egy idő után igazán hálás lesz a világnak, és a szeretteinek, azért, hogy együtt lehet velük. Ott már az automatikus program miatt sem tudsz elközömbösödni, mert nem az az alapod, hogy nem figyelsz. Figyelni kell, főleg a másikra, arra, amit megél, amit vágyik, hisz szeretjük. Figyelni kell a szerelemre magunkban, és gyakorolni, kapcsolódni általa.

Azért szokott volt mondva lenni, hogy a nőknél van ez jobban jelen a szex terén, mert ők jobban érzelem alapúak. Annó ez azzal járt, hogy nem kapta meg a kapcsolathoz a kellő dolgokat, és hamarabb kikopott oldaláról a kapcsolat, sőt a szex is jobban kapcsolathoz kötött. Mármint intim, bensőséges, személyiség-személyiség kapcsolatra gondolok. Manapság azért a férfiak, mert a nők jobban érzelem alapúak. Manapság ez azzal járt, hogy mivel a férfi meg akar felelni a normáknak, amiket megismert, hogy a nő nem egy kavics, hanem egy érző teremtmény, sőt nála finomabb hangolásúvá lett teremtve, érzékenyebb hozzá képest, így úgy csinálná a férfi ahogy a nőnek jó, de az számára kényelmetlen, vagy unott egy idő után. Nem természetes. Persze ez is jobb, mint sem kb 40 éven át erőszakolni az érzelmileg és fizikailag kielégítetlen feleségedet. De ez normális, még nagyon picike kultúra az emberé.

Meg ez csak a legnagyobb általánosítás. Ahogy említettem.., egyediség, és személyiség. De valami bajuk van.

Gondolj bele, hogy nagyon szereted a spagettit, imádod!

Most képzeld el az, hogy éveken keresztül mindennap reggelire, ebédre és vacsorára is azt ennéd. Még az elején szuper lenne, de idővel nem lenne eleged belőle?

Na, akkor ezek szerint én rosszul vagyok bekötve.

Én pasi ként nagyon vágyom a szexre, és a feleségem az, aki már egyáltalán nem akarja.

Nem is értem, hogy ami jól esik a testnek, azt miért kell eldobni magunktól, vagy a másiktól megvonni?