Miért nem tudtam megtenni?

Együtt voltam két hónapig egy sráccal. Nagyon megfogott az elején, fogalmam sincs, miért, de különlegesnek éreztem. Hát a kapcsolat jó része tartott kb két hétig, max egy hónapig. Nem túlságosan tisztel engem úgy érzem, vagyis normális velem, csak nem érdekli, mit akarok. Mindig a saját kényelme a fontos. Mindig nekem kell alkalmazkodnom és nem érdekli, ha valamilyen szituációban kényelmetlenül érzem magam. De van ennél rosszabb is: kiderült, hogy az exébe szerelmes. Vagyis ezt tagadta, de sokat beszél vele, közös képeket nem hajlandó leszedni, a lány meg egy ideig nem tudott rólam, majd amikor mesélt rólam a srác, akkor megnézett Facen és azt mondta, csúnya vagyok. Nekem ez nem tetszett és megkérdeztem, hogy miért akar vele ennyit beszélni, nem lehetne-e visszavenni. Nemet mondott. Közben megismertem egy srácot aki az új kollégám. Már az elején megszólított és akkor pont egy nagy veszekedés után voltunk a sráccal, úgyhogy imponált, hogy valakit érdeklek. Neki nem mondtam, hogy akkor éppen párkapcsolatban voltam. Elkezdtünk együtt ebédelni meg sokat beszélni az irodában. Azt terveztem, hogy oké, akkor a sráccal együtt maradok, de én se fogom tisztelni, aztán ha a kollégámmal összejöhet a dolog, majd kidobom, tudja meg ő is, milyen érzés az árulás, a megcsalás, még ha csak érzelmi is. De nem ment. Csak egy kósza gondolat volt. Szakítottam a sráccal, mert tényleg nem bírtam ezt az egészet elviselni. A kollégámnak meg elmondtam, hogy most szakítottam és rosszul vagyok. Nyilván így kicsit kevésbé akar tőlem valamit, de még mindig szoktunk beszélgetni.

Annyi ember megcsalja a másikat, az exem is simán szerelmes másba és úgy jött össze velem, én meg egy napig se bírtam mással ismerkedni miközben párkapcsolatban vagyok. Csak egy bosszús gondolat volt.

Miért vagyok ilyen?