A munkahelyeteken naponta mennyi ideig szoktatok a munkatársaitok párkapcsolati helyzetével foglalkozni?

Semeddig, nem érdekel.

Nem érdekel, de ha valaki úgy érzi, hogy plénumban erről akar beszélni, akkor úgy teszek mintha odafigyelnék, leszűröm belőle magamnak a tanulságot és kész.

Semennyi ideig.

Engem mindig is érdekelt, mi van azokkal, akiket kedvelek. Ha maguktól elmondtak bármit is, szívesen meghallgattam őket, és ha kikérték a véleményemet, igyekeztem hasznos tanáccsal szolgálni. Mondjuk ez egy családias légkörű cégnél szerintem alap. Volt egy-két kolléga, akivel a válásomról is beszélgettünk, és bizony jól esett az érdeklődés részükről.

0 óra 0 percet.

Én semennyit. De igen, a kollégák 90%-a ennek él, a másik munkaidőn túli életéről lamentál, gondolkodik, pletykáz, meghal a kíváncsiságtól.

6os, általában a szerény szociális képességekkel rendelkezőknek szokásuk elzárkózni mindennemű ismerkedésre alkalmas helyzettől. Korábban én is így gondolkodtam, mint te. Szerencsére azóta jóval nyitottabb és figyelmesebb vagyok.

Őőőőő... pardon?

Nekem pl. nincs párkapcsolatom, mégis elég sok embert érdekel, hogy miért nincs. Mindenféle baromságot tudnak feltételezni, néha már-már bicskanyitogató teóriáik vannak, hogy mi lehet az oka. Rájuk hagyom és vagy röhögök egy jót, vagy szörnyűlködöm és ugyanúgy dolgozom tovább. Mert mit is csinalhatnék? Nem érzem, hogy magyarázattal tartoznék gyakorlatilag vadidegen embereknek a magánéletemmel kapcsolatban. A gyenge szociális képességekkel vitatkoznék, mert általában ezek az emberek cigizés közben ilyenekről tudnak a legjobban eldiskurálni, még bele is hergelik egymást, ez inkább valami primitív ösztönszintű szokás, még talán az őskorból maradt vissza náluk, vagy a sötét középkorból. Erre van igényük. Nekem meg rájuk nincs és ez fáj nekik a legjobban. Meg aztán ott a lehetőség, hogy elkerülnjem őket, lehetőleg minél messzebb. Ki.aszott csábító, minden egyes alkalommal. ;)