Az előző barátom mindig mondta hogy szeret soha nem kéne más neki ragaszkodó volt. A mostani meg olyan hogy higgyek amit akarok?

Előzővel első pillanattól kaptam hogy szeret imád, csak én létezem neki, a nyomulókat lerázta mindig, kiemelt és első helyre tett a fontossági sorrendben, ölelt, puszilz, egyfajta biztonságérzésben éltem mellette és erre törekedett is, hogy így érezzem magam. Ezeket mind ő kezdeményezte magátol ilyen, nem azért mert én kértem volna vagy bizonytalan lettem volna.

Azóta vége(kb) és másik barátom van aki teljesen más. Nem ragaszkodó első naptól, nem ölelgetős, hanem mintha 20 éve házasok lennénk, nem hívogat hússzor egy nap, nem él hal értem, nincs meg benne ez a "zsongás", és amiért ennyire 180 fok a 2 pasi rákèrdeztem már nála arra hogy nem e másokkal is ismerkedik vagy van e valakije nem tudhatom ezeket(kapcsolatnak nagyon az eleje), és amikor a volt barátom az ilyenekre ugy válaszolt, hogy dátummal hogy "x.év y.napja óta csak te vagy az életemben senki más, csak te!", ez a mostani ugy válaszol az ilyen jellegű kerdésekre hogy ö se tudhatja nekem kim van kim nincs mennyire lehetek korrekt vagy nem, alapvetoen nem kell pesszimistának lenni, meg ha vki nem hisz bízik az ilyen, akkor a másik bármit tehet akkor se fog. Meg így lepereg rola a téma.

Magamra hagyva érzem magam ezzel.

En ahhoz szoktam eddig éveken át hogy a volt pàrom folyamat erősített nekem fura hogy a mostani ilyen.