Miért érzem fogva magamat a párkapcsolatban?

Szeretem a páromat, szerelmes vagyok bele, mindent meg tudok vele beszélni és szerintem harmonikus a kapcsolatunk. Egy éve vagyunk együtt, együtt is élünk.

Egy több éves kapcsolatból véget ért, eltelt egy év és összejöttünk. Nem akartam párkapcsolatot, élveztem a szabadságot, de beleszerettem. Meg azért nyilván olykor magányos is voltam és vágytam valakire.

Az előző párkapcsolatom negativ dolgai miatt elég kritikusan és óvatosan álltam a kapcsolathoz. Az fontos azért, hogy mielőtt összejöttünk munkán keresztül ismertük egymást 2 éve, elpoénkodtunk olykor, de nem volt semmi köztünk. Mikor randizgattunk, akkor elég hamar mondta, hogy szeret, adott kulcsot és minden nap találkozni akart. Nekem ez sok volt, egyetemre jártam, dolgoztam mellette és néha szerettem volna egyedül lenni. De közben vele is szerettem lenni. Közös elhatározás volt, hogy összeköltözzünk. Már nem tanulok, dolgozom, több időm is van. Tudok egyedül is lenni, járok sportolni, szoktam találkozni a barátaimmal is, együtt is szoktunk találkozni barátokkal, meg nyilván csomó közös programot is csinálunk.

Volt párszor vita abból, hogy kevés minőségi időm van rá és neki erre több igénye van. Nehéz volt persze, mert tényleg kb csak este találkoztunk. Nem tudom pontosan mi a problémám, hogy hozott dolgok miatt érzem néha azt, hogy kontrollálni próbál. Sokszor mondja, hogy szeret, neki tényleg én vagyok az első, meglep sokszor valamivel, beszélgetünk sokat, ha úgy van vacsorával vár haza, bújik simogat, meghallgat, ha kellett támogatott anyagilag is, birja a barátaimat és a családomat is, és mindent mond, amit érez és ezt elvárja tőlem is. Kicsit zavar, meg őt is zavarja amúgy, hogy neki nincsenek olyan mély baráti kapcsolatai, ezért neki kevesebb igénye is van arra, hogy haverokkal összeüljön. A munkájával jól keres, sokat van egyedül, saját magának a főnöke, így énidőt se igényel annyit, mint én. Van, hogy féltékeny és bizalmatlan kicsit, ebből is volt már vitánk, de mindig meg tudtuk beszélni. Nem mondja, de érzem, hogy olykor fél attól, hogy elveszít vagy elhagyom és ha összezördülünk az is általában emiatt van. Kicsit elveszett most, mert kiégett a munkájában és nem tudja mi mást tudna csinálni, és ezért a párkapcsolat most a fő támasz neki. Én imádom a munkám, és szeretnék még tanulni is, ebben támogat.

De általánosságban ő ragaszkodóbb és családcentrikusabb ember, mint én. Nekem nem ő a legelső, hanem a karrierem, és kb vele egyszinten van a családom és a barátaim is.

Mindent összevetve én folyton félek attól, hogy kontrollálni akar, ha a féltékenység jelét mutatja felkapom a vizet és néha szerinte félre is értek dolgokat, amik szerinte alap dolgok egy párkapcsolatban.

Szerintetek? Lehet, hogy én nem vagyok alkalmas jelen állapotomban egy normális párkapcsolatra?

Köszi a válaszokat!

28/N