Senki nem érti meg a helyzetemet. Velem van a baj?

Egy nem mindennapi történetem van sajnos, hosszú lenne elmesélni, röviden és sok részletet kihagyva...:

Másfél éven át hülyített egy férfi, kapcsolatnak nem nyilvánítom a történtek után. Mert kiderült, hogy 2 éve komoly kapcsolatban van. Azaz kettős életet élt másfél éven keresztül.

A körülmények speciálisak voltak, hogy ezt miért tudta megcsinálni. Az a lényeg, hogy kiderült minden. Meg még sok más mellette. A nő kirakta a férfit.

Ő hozzám jött. Mivel én nagyon szerelmes vagyok belé, fel sem fogtam még a helyzetet nyilván befogadtam mert "sajnáltam". Viszont olyan dráma és szappanopera kísérte hogy amúgy fel sem fogtam hogy páros lábbal kéne kirúgnom magam mellől. (Sok dolog volt még amit húzott magával az ügy, szinte könyvet lehetne írni a sztoriból).

Ez így mind lezajlott, megszakítottuk a kapcsolatot. 1 hét telt el, és most olyan jelek vannak, hogy a nővel újra együtt vannak. Ami nekem egy pofon, fel is kerestem őket, hogy remélem nem mennek hazugságok a háttérben hiszen másfél éven keresztül csalta, hogy lehetnek akkor együtt? Mert én beszéltem akkor a nővel, le volt döbbenve és komolyan úgy rakta ki a pasit hogy öröm volt hallani. És ő az a fajta nő aki nem cicázik... És most újra együtt... Én megpróbáltam a nőt megkeresni hogy remélem nem hazugságokkal érte el.

Nekem estek, bár csak a férfival beszéltem, de ő a fejemhez vágta hogy böki a csőrömet hogy engem végig megvezetett, gúnyosan még ilyeneken lovagolt ami a legfájóbb pont nekem. És nagyon csúnyán beszélt velem, hogy hagyjam békén a nőt, meg hogy a nő is meg fog keresni, meg tagadta hogy együtt lennének... meg ha így folytatom kirakja internetre a meztelen képeimet apám biztos örülne neki, meg ilyen gusztustalan dolgok. Mondja nekem, aki annak ellenére ami kiderült az egész cirkusz közben én voltam a menedéke.

És ezt egyszerűen nem tudom feldolgozni, gyomorsavat hányok, egyszerűen szét vagyok esve lelkileg. És mindenki a környezetemben csak legyint rá, hogy tiltsam le őket és ne foglalkozzak velük.

Hogy tudnék nem foglalkozni velük ezt valaki árulja már el nekem?? Mikor minden este azért forgolódok, hogy amikor hozzám ért az mind hazugság volt, hogy otthon mindig várta valaki... Ilyeneket miért várják el az ismerőseim hogy csettintésre elfelejtsek?

Szenvedek, szenvedésben élek, és annyira jól esne ha csak kicsit, csak egy ember megértené azt a fájdalmat amiben vagyok.

Nyilván csak az vigasztal, hogy nem fognak sokáig együtt lenni vagy ha igen is az sem lesz egy boldog kapcsolat. Annak ellenére hogy szeretem én sem tudnék vele lenni.

De ezt a tiszteletlen hozzáállást a férfi részéről amit tanúsít felém, csak azért mert nyeregbe került a nőnél akit csalt másfél évig, ezt nem tudom feldolgozni.

Teljes káosz, nem mondom hogy nem fordult meg a fejemben hogy véget vetek a szenvedésemnek de úgy véglegesen....

Kegyetlenül elbántak velem, és nem érzékeli a súlyát senki, nem látja senki a környezetemben.

Vagy mi a megoldás most komolyan menjek pszichológushoz?

Vagy keressem meg újra a férfit hogy elsimítsam ezt a hozzáállását? Én nem tudok így járni kelni, hogy szerelmet hazudott nekem 1,5 évig, és most meg nem elég hogy dolgozzam fel hogy hazugság volt, de fogadjam el hogy együtt van azzal a nővel aki végig volt neki... De legalább új nője lenne az könnyebb lenne. Plusz most még kezdi az arcomba is dörgölni, hogy ha-ha neked az fáj hogy végig hazudtam neked. Én ezt nem fogom bírni....