Minden párkapcsolat/házasság megcsappan az első gyerek születése után? Nektek megmaradt, vagy tönkrement és elváltatok?

Általánosságban nem tudok nyilatkozni, de nekem mindkét házasságom az 1-1 közös gyerekünk megszületése után ért véget válással.

Nem a gyerek teszi tönkre hanem ők maguk.

Nálunk a második után romlott meg, de még küzdünk

Nem veletlenul mondjak, hogy kizarolag stabil es regota tarto kapcsolatokba vallaljon az ember gyereket, ahol anyagilag is biztonsagban vannak. Es ezzel nem azt mondom, hogy az altalam emlitett kapcsolatok kozott nem fordul elo megcsalas/szakitas/valas! De sajnos az en kornyezetemben az a tendencia, hogy 17 eves gyerekek csinalnak gyereket, vagy fel eves kapcsolatokba “becsuszik”, vagy szoba-konyhaba.

Nekünk is próbára teszi. Nagyon. Elválni nem fogunk, de szerintem mindketten az átlagnál komolyabban vesszük a "míg a halál el nem választ" dolgot. Meg reálisan nézve együtt jobb mint külön, ezt is tudjuk mindketten. De nem mondom hogy nem szoktam eljátszani a gondolattal hogy elhúzok a gyászba. Ezek a nehéz napok. De szerencsére azért több a jó nap, amikor boldog vagyok hogy ilyen szép családom van. Viszont több gyerek nem lesz.

Az első gyerek születése után semmi gond nem volt, pedig klasszikus "ölbebabát" kaptunk. A másodiknál se volt ilyesmi, amit írsz, elhidegülés, marakodás, veszekedés, meg pláne, hogy munka után a gyerek felőrölte volna az idegeimet, ezt nem is értem. Nem éreztem az empátia hiányát sem egyáltalán, sőt. Kismilliószor volt, hogy a feleségem a kertben ringatta a babát, akár éjjel is, hogy ne ébredjek fel. És én is rengeteget sétáltam velük, hogy ha nem is tud pihenni, legalább magában lehessen. A kettesben töltött idő viszont tényleg szinte nullára redukálódott, pláne, hogy olyankor leginkább aludni akartunk az első évben. De a "kicsi" is már 14 éves múlt, szóval talán olyan nagy baj nincs közöttünk.

Nekünk nem is annyira a szülés utáni időszak tett be(jó, persze, zombik voltunk, de nem marakodtunk, megoldottuk). Onnantól borult minden, hogy visszamentem dolgozni. A gyerek még ébredt éjszaka, állandó fáradtság, rohanás, ki viszi-ki megy érte, megint beteg, stb. Itt kezdtünk el marakodni, elhidegülni. Kinyírtam volna mikor ő munka után ledőlt a TV elé és várta a vacsorát, közben egyik kezemben a gyerek, másikban a fakanál, közben már készültem fürdetésre, véget nem étő éjfélig tartó altatásra, majd keltem éjjel 2-3x, majd fél hatkor ébresztő, készülődés munkába, bölcsibe. Férjem meg 9kor már aludt reggel fél 8ig, mert neki szüksége van a pihenésre. Együtt maradtunk, de abban az időszakban nálam eltört valami. Most azon megy a balhé, hogy szeretne másodikat és nem érti én miért nem.