Fiúk! Mit reagálnátok, ha találkoznátok egy ilyen természetű/típusú lánnyal? Mi lenne a véleményetek róla?

Szóval mondjuk találkoztok egy lánnyal aki külsőre teljesen, totálisan bejön nektek. Aztán amikor kezditek megismerni, egy nagyszájú, perverz, morbid humorú, vagány, kemény, nagyon büszke, magabiztos, "sosem sírok, én vagyok a legény a gáton" harcias, fiús gondolkodású, "domináns" lánnyal találjátok szembe magatokat. (tegyük fel, hogy ennek ellenére, vagy pont ezért, de összejöttök vele). Később amikor már teljesen megbízik bennetek, nektek egy teljesen más oldalát mutatja. Ekkor jöttök rá, hogy igazából nem is annyira kemény, sőt, igazából nagyon érzékeny, törékeny, nagyon szeretethiányos lány, aki bár titkolja de törődik másokkal, és NAGYON könnyen meghatódik, akár egy szál virágtól, vagy egy kedves, őszinte mondattól elkezd sírni. Folyamatosan bújna, stb. de a külvilág felé pontosan ugyanazt mutatja, amit először nektek is.

Mi lenne róla a véleményetek? Csalódnátok benne? Képmutatónak tartanátok?

Nem titok gondolom, hogy rólam van szó. Mindenki ilyennek ismer (amit az elején leírtam), még a szüleim is. Sajnos nagyon sok rossz dolog ért (lelki traumák), képtelen vagyok megbízni akárkiben, mert eddig mindig beigazolódtak az emberekről vélt (negatív) érzéseim (bár ez sok átveréstől megkímélt). Mit tennétek, ha kiderülne egy ilyen típusú lányról, hogy igazából ez nem az igazi oldala? Mármint ez nálam nem színjátszás, tényleg van egy ilyen oldalam, a legtöbb emberrel képtelen vagyok másképp viselkedni. De nagyon szeretnék már egy komoly kapcsolatot (eddig senkim se volt, pont ezért, bár a külsőm nagyon sok embernek bejön), nagyon vágyom már egy társra, akit szerethetek, ölelgethetek, és aki viszontszeret ŐSZINTÉN. Ez a másik: mit szólnátok ha ez a lány közölné veletek, hogy azért nem volt eddig egyáltalán senkije, mert várt az igazira, és eltökélt álma, hogy az első szerelmével élje le az életét (családalapítás, stb.)? Megijednétek, elmenekülnétek? Vagy nem zavarna a gondolat, hogy rögtön ennyire előre tervez veletek? Sokan mondták már, hogy túl komolyan gondolom ezt a dolgot, de úgy érzem, hogy azzal ha valakivel járni kezdenék, igazán a családommá válna, hiszen nem szeretek meg senkit sem egykönnyen, nálam ez igen nagy szó. Képtelen lennék szerelem és szeretet nélkül bárkivel is együtt lenni, akár csak az arcára puszit adni, egyszerűen nem megy.

Elnézést, hogy ilyen hosszú lett, és nagyon köszönöm annak aki végigolvasta, de kíváncsi vagyok a férfiak véleményére úgy, hogy nem ismernek, nem láttak, mert ha élőben kérdeztem meg erről pasit, elkezdett nyalizni, meg bókolni, és hazudozni, csakhogy "benyalja" magát nálam (persze átláttam mindig a szitán), és mert néhány ember megijed tőlem, nem mer velem őszintén beszélni, pedig csak az őszinte, egyenes embereket tisztelem, az összes többit lenézem, és szóra sem méltatom őket. Ugyanakkkor nagyon fontos nekem, hogy tudjam, hogy igazából hogyan vélekednek rólam a férfiak, legalábbis néhányotok:) Szóval csak őszintén, a valódi véleményetekre vagyok kíváncsi, nem sértődök meg, nem pontozok le, nem a stílusom, az egyenes és korrekt válaszokat és embereket szeretem:)

20/L