Mikor és hogyan jöttél rá hogy nem a megfelelő emberrel vagy együtt?

A szüleimnél nyaraltunk lent Siófokon, és egyik nap elmentünk megnézni egy filmet. Gondoltuk, tegyünk ki egy közös képet, így elő is vettem a telefonomat, erre ő teljesen kiakadt, hogy miért én fotózok, miért abból a szögből, stb...

Az autóig menet, sőt egész úton visszafelé mondta a magáét...

Eleve féltem már akkor tőle, többször volt részéről fizikai agresszió, sokszor úgy ment a "vita" órákon keresztül, hogy nem is reagáltam semmire.

Na akkor eltört végleg valami, bár a szüleim már előtte is megemlítették, hogy egyáltalán nem tűnök boldognak (nem is voltam az, ők a feléről sem tudtak, mi történt közöttünk sokszor).

Nyár végén leültem vele beszélni, a következő másfél év pokoli volt, aztán végre be is mertem adni a papírokat.

Addig persze ment a megfélemlítés, verbális és fizikai agresszió..

Van egy közös fiunk, őt kéthetente hétvégén látja.

Bárki bármit is mondjon, én tudom, hogy jó döntést hoztam.

3 komolyabb kapcsolatnál:

- Évekig voltunk együtt, tiniként jöttünk össze. Éreztem, hogy amíg én egyre érettebb lettem, ugye felnőttem, addig ő mintha megrekedt volna. Nem tudom, hogy pontosan hány éve voltunk együtt ekkor, de mondtam neki, hogy mit érzek. Még pár évig együtt maradtunk, aztán szakított. Szoktunk néha beszélni, de azóta sem talált megfelelő párt. Valami nagyon félrement neki.

- Ideális kapcsolat volt, tényleg. Minden téren passzoltunk. Szellemileg, szex terén, mindenben. Viszont, nem adott az egészségére. Nagyon durván elhízott és hiába próbáltam motiválni, nem tett ellene semmit. Előjött más egészségügyi probléma is. Egyszerűen nem éreztem azt ezek miatt, hogy mondjuk 5 év múlva is működne. Nem tudnánk elmenni biciklizni, nem lehetne gyerekünk és egyéb hasonló dolgok.

- Másfél évig voltunk együtt, kb. a felénél esett le, hogy nem passzolunk. Megbántott egy dologgal, amit elmondtam neki és szomorú voltam. Teljesen beszorongott tőle. Nekiállt kiabálni és minden feszültségét, szorongását rám dobta. Akkor esett le, hogy már szép lassan előtte is ezt csinálta: Kellett mindig az életében valaki, akire ráömlesztheti a szorongását és akire fókuszálhatja. Aki hibás mindenért. Ha esik, azért, ha túl meleg van, azért. Tényleg extrémen. Próbáltam egy ideig még segíteni, szakembert bevonni, de rájöttem, hogy ő az égvilágon semmit sem akar javítani az életében.

Alapvetően is lenézett lebecsült a kapcsolatban, azt se értettem minek kèri meg a kezem.(4 év)

Kézkérés után meg vártam, hogy na meddig marad ugyan mézesmázos, kíváncsi voltam mi lesz, és kb 1 hónapra rá teljesen átment terrorizálóba sokkal erösebbn mint addig, én meg abba, hogy nem tűröm már az alázásait, meg beszólásait, és visszaadtam a gyűrűt. Elsírta magát. És vége.

Aztán meg lett a válasz. Azért kért csak meg hogy szakítás után elmondhassa ő volt a szent ő komolyan tervezett velem és én vagyok a gonosz meg a hálátlan sz.r.

És mindenki azt is hiszi milyen egy rendes embert veszítettem, miel kívülre mindig játszotta a normalis rendes pasit, csak négyszemközt gyökèrkedett velem mindig.

A saját szüleim se nekem hisznek.