Normális megkérdőjelezni néha, hogy a megfelelő emberrel vagy-e együtt?

En eloszor ugy mentem ferjhez 10ev ismeretseg utan h nagyon szeretem, nagyon jo vele, jo ember stb, nem kerdeseim (kerdojeleim) voltak, hanem egy hatso gondolat hogy valoban ennyi az amikor minden klappol? Nyilvan akkorara mar tul voltunk jo par kozos even es a gyomorpillangozas is elmaradt, tehat racionalisan ugy iteltem meg hogy igen ennek ennyi ev utan biztos ilyennek kell lennie. (Utolso egyuttelesunk eskuvo elott 2 ev volt, ez volt a leghosszabb)

A hazassagunk nem elte meg a 3.evfordulojat, illetve papiron meg igen, de o mar a szeretojevel lakott.

2 ev eltelt, aztan megismertem valakit (olyat amilyet elotte 32evig soha, de meg hasonlo karaktert sem) es mar az elso pillanattol ereztem hogy ovele teljesen mas, olyan mint a kes a vajban, olyan termeszetes minden, 1honap ismeretseg utan jott egy hulye erzes (nem is akartam parkapcsolatot) hogy 95% h o lesz a ferjem, az 5% az ha neki nem kellek.

Evek teltek el mire vegul osszehazasodtunk (adminisztracios problema) de a fura erzes hogy mennyire gordulekeny minden (akkor is ha nezetelteresunk van), mennyire adjak magukat a kovetkezo lepesek a kozos eletunkben, megmaradt. Es ezt vhogy ereztem az elso levelvaltasaink alatt is hogy ez az ember engem erdekel az osszes gondolataval, hogy konnyen elfogadom a hulyesegeit ,is,amit mas nok nem toleralnak, hogy kivancsi vagyok ra majd 50evesen, 90evesen es tudom hogy mindig lesz kozos temank, mindig jokat fogunk rohogni stb. Nem vagyok jos, fogalmam sincs h igy lesz-e de az elmult 5ev egyutteles eddig minket igazol es minden nap elhangzik spontan joparszor hogy szeretlek.

Ezzel nem lebeszelni akarlak, hisz valoban ki tudja mit hoz a jovo, csak leirtam a ketto kozti kulonbseget erzesre.

Tökéletesen megfogalmaztad: idilli mesevilág. Az élet nem ilyen. Még a legjobb kapcsolatokban is előfordulhatnak megpróbáltatások.

Az meg, hogy valaki megfelelő-e, nincs előre megírva, ti magatok tudjátok úgy alakítani az életet.

Szerintem,ha ennyire foglalkoztat a kérdés akkor már nem normális. Szerintem nem vagy szerelmes. Ha az lennél nem igen jutna eszedbe ez a kérdés,hiszen tudnád,hogy igen vele akarsz lenni még akkor is,ha nem tökéletes,akarod őt életed végéig és ebben biztos lennél.

De nem akarlak áltatni nem biztos,hogy valaha is megtalálnád ezt az illetőt,de még mindig jobb egyedül mint olyannal élni aki mellett gyakran arra gondolsz huh tényleg vele kell lennem??

Teljesen normális! Épp ezért van mostanában ennyi válás, ezért van ennyi széthullott család, ennyi boldogtalan ember, mert ez a divat. Mit tanulhatsz a női magazinokból? Nem tetszik valami? Azonnal hagyd ott a párod, majd találsz jobbat!

Én inkább arra bíztatnálak, hogy ne azon gondolkozz egy-egy sérelem okán, hogy a megfelelő emberrel vagy-e együtt (az már valószínűleg rég kiderül), inkább a kapcsolatotok jobbá tételén törd az agyad. Egy harmonikus párkapcsolatba is folyamatosan kell energiát befektetni, nem szabad hátra dőlni, szükség van figyelmességre, kedvességre, törődésre hosszú távon is.

"Jóban-rosszban együtt, míg a halál el nem választ! “