Más is ugyanígy éli meg a NAGY szerelmet?

22 éves vagyok és nagyon szerelmes. Úgy érzem életemben most először sikerült szerelmesnek lennem, és tudok különbséget tenni olyan dolgok között, mint a szimpátia, kedvesség, fellángolás, állatias testi vágy, vonzalom, és kaland és a szerelem között.

A tünetek: szüntelenül rágondolok, de úgyhogy közben nem bambulok el, nem veszi el a figyelmemet a munkáról meg semmiről, de minden apróságról ő jut az eszembe, ha találkozunk a csiklóm azonnal elkezd bizseregni, a testem felforrósodik, lükteetek, pulzálok, és hatalmasak lesznek a pupilláim, egyszerűen mindig megkivánom, rengeteg mindenben motivál, minden egyes szavára emlékszem, a hibáit ismerem, de nekem igy tetszik a hibáival, mertha azok nem lennének, akkor egy tök más ember lenne, szeretem a természetét és képzeljétek el hogy mindig ugyanarra gondolunk, érezzük egymást, eztényleg rengetegszer van, nagyon udvarias és előzékeny, nagyon ritkán látom de hiányzik, és képes vagyok nyugalomra de feltudhúzni is a semmiből fel tud idegesíteni apróságokkal, nagy hatással van rám, szeret engem, de én nem mutatom ki egyértelműen az érzelmeimet neki, pedig nagyon kifeléforduló, ember vagyok, de nem akarom magam kiadni, azért mert tanultam a múltból ill. más emberek hibáiból. Viszont majd felrobbanok, képtelen vagyok haragudni rá. Azért is érdekes a dolog mert eleinte nem tetszett nekem, mostmeg 1ik napról a másikra belezúgtam, holott előtte közömbös volt, ugráló kis nyominak tartottam és csúnyácskának. Most meg ...néha aggódom érte, ne hogy baj érje, irigykedem rá hogy mennyire vonzó és én is szeretnék az lenni, titokban keveslem magam, a legszerelmesebb percekben is képes vagyok azon háborogni hogy mennyi szép nő van a világban miért nem azokból választ és miért én miért engem? (ő erről nem tud, mert rögtön alárendelődnék a kapcsolatban, magabiztos, vagány ,energikus nőnek lát, az is vagyok csak nincs önbizalmam) féltékeny nem vagyok sűrűn, de néha úgy kicsapok magamból, hogy na. Nem csak őt szeretem, hanem ahogy az életét éli, nem az a majomszeretet, mind a kettőnkbe van szabadságvágy. Szeretem a kinézetét, ruháit, hangját, stílusát, beszédét, a szemét akkora barna szemei vannak, hogy úristen! és a nézése, annyira jó ember, annyira sokat tanulok tőle. Néha szabályosan szédülök, és mióta tart ez a szerelem minden annyira egyszerű: sokkal kedvesebb, elnézőbb vagyok az emberekkel, nem kapom fel magam annyira, mintha tompultak volna az érzékeim, rengetegszer vagyok vidám és ezt mások is észre veszik. Nőtt a türelmem és az önuralmam. Tele vagyok testi energiával, alig van étvágyam, és olyan könnyeden lépek mintha repülnék, minden tudás a fejembe megy, nem is tanulok annyit mint régebben és mégis mindent tudok, gátlásos sem vagyok és a fóbiáimat is kezdem levetkőzni, ráadásul sokkal kreativabb is lettem.