Tényleg túl nagyok az elvárásaim vagy normális hogy a jövőbeni Apuka ennyire érdektelen?

Több mint 4 éve vagyunk együtt a párommal. Sok vitán túl vagyunk az évek alatt(egyéb okok,nem az itt szóbanforgó),de szeretjük egymást és én mondtam hogy szeretnék gyereket. Azt mondta felőle is jöhet. Amúgy is elég rég téma ez közöttünk, mindig is "benne volt a pakliban", de én eljutottam arra pontra hogy most már tényleg jöhet a bébi.

Nem lesz egyszerű a teherbeesésem mert hormon zavarokkal kűzdök és a baba dolgon kívül is nehéz rendezni ezt ezzel a sok csoda doktorral akiket itthon találni, de ez mindegy is.

Lényeg az hogy ugye ezt a párom is tudja. Tudja hogy nem lesz egyszerű, de mióta ezt így megbeszéltük, igazából semmi nem változott. Én elkezdtem orvost keresni (találtam is),hamarosan megyek vérvételekre, hogy majd ezzel is gyorsítsam az orvos dolgát, vettem 1 ilyen babákról szóló könyvet, hogy azért mégis mire készüljünk(vagy csak a saját lelkesedésem megnyugtatására,mit tudom én). Olvasgatok a babatervezés témában,vitaminokról olvasgatok meg egyáltalán hogy milyen teendők lesznek ha sikerül, meg egyáltalán mi kell ahhoz hogy az én állapotommal együtt sikerüljön,stb. Nem kattantam rá, csak örülök és lelkesedek. Igyekszem nem rátukmálni a dolgot, mondtam hogy szóljon ha esetleg még is várjunk még vagy szóljon ha már az agyára megyek kicsit a témával(bár leginkább a dokit és a vitaminokat firtattam néhányszor). De olyan mintha Ő nem szeretné. Nem azt mondom hogy bújjon ki a bőréből és holnaptól csak baba webáruházakat nézzen, vagy kössön holnaptól uniszex babaruhát😂 Csak tök jó lenne ha érdekelné hogy ki lesz a dokink, vagy hogy a vitaminok közül mi lenne a jobb támogatásnak, esetleg valami praktika hogy könnyebben összejöjjön, szóval a lényeg hogy picit érdeklődjön, utána járjon, értitek... mint aki picit tényleg szeretné.

A baba könyvet is meg vettem, meg is beszéltük hogy majd együtt átnézzük úgy is elutazunk hétvégére, lesz időnk. Hát itt vagyunk, de azóta sem jött szóba, kiraktam pedig szem elé, hátha rábök hogy "na nézzük meg" vagy bármi. De pl most akar venni magának a napokban egy új IQOS-t (hevítős cigi) és napok óta beszél meg most is órák óta olvas róla, melyik lenne a jobb melyik érné meg meg mit tudom én... A gyerek téma meg "le van ejtve" végülis mert az IQOS most fontosabb...amit amúgy sem lenne túl jó meg venni mert a fogamzásnak sem jó a dolog meg ne erre költsünk inkább akkor...

Azt hagyjuk is hogy a 30+50ezres vérvételt is én állom, meg majd a nődokit (+30ezer) is (szerintem Ő el sem jön majd, eddig sem jött velem orvoshoz soha)😅 Oké, ez az én nyavajám, de ha a baba már velünk lesz pocakban, akkor is én állom majd a dolgokat, mert én jobban akartam vagy mi?😂 Nem egy nagyvonalú fajta amúgy sem, de nem is ezért vagyok vele,csak most ezt így előre nem fogom kérdezgetni, hogy "Ugye tudod hogy ha meg fogan oda te is be kell szállj anyagilag legalább 18 évig?"😂

Nem akarom baszogatni meg erőltetni,de szeretnék gyereket és értem hogy Ő férfi, másképp van bekötve, de nagyjából minden barátnőmnél ez úgy zajlott hogy eldöntötték hogy oké,gyereket akarnak és onnantól "Anya is meg Apa is" nézelődött,olvasgatott,beszéltek róla,együtt jártak vizsgálatra, "Apa" nézte ki a dokit vagy a kismama tornát is,stb. szóval részt vett már 0 perctől, van is gyerekük mindjüknek azóta...

Azt nem tudom hogy most itt én vagyok a túl nagy elvárással, vagy a párom nem is akar gyereket valójában csak nem meri mondani( isten tudja miért),nem roppannék össze ha nem 1-2 éven belül jönne a gyerek, de akkor mondja azt hogy "oké, de még várjunk" vagy valami. Ha meg egyáltalán nem akar, az is egy más dolog, de minden esetre megbeszélhető az a szitu is.

Szóval kedves babatervezők/kismamák, a jövőbeni Apuka nálatok is ilyen volt az elején és ez így normális vagy ilyenkor mi van?😄

Ja én 31 éves vagyok Ő 43.

Bocsi hogy hosszú lett, de ezt 2 mondatban nem lehet összeírni.