Az miért baj, ha valaki társfüggő?

Kérdező van különbség aközött, hogy valaki napról napra dumálna, találkozna órák hosszat, vagy ha taliznak 2x 3x a héten és irkalnak naponta/2naponta egymásnak.

Aki társfuggo az ilyen pl.

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__randi..

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__parka..

Ha valaki csak azért akar a társa fenekében lenni, mert épp unatkozik, akkor az nem a szeretet jele, hanem csak a hasznot keresi a másikban, ez esetben, hogy az szórakoztassa. És felmerül, lehet, bárki jó lenne, aki erre képes és nem a másik személyiségéért van oda, hanem az érzésbe, a "szerelembe" szerelmes, az az a figyelembe, amit kap. Ez ilyen nárcisztikus, azaz énközpontú hozzáállás.

De egyébként az ember társas lény. Szóval eddig tök oké, ha vágyik valakire, aki szereti és akit szerethet. Aki annyira jól megvan egyedül, hogy nem hiányzik senki, az meg azért nem is fog tudni kapcsolódni, mert minek, hanem majd patikamérlegre teszi, hogy megéri-e a felelősség és inkább oda lyukad ki, hogy nem és valami barátság extrákkal kapcsolatokba megy bele maximum.

Igazából nagyon kevés a nem (vagy inkább csak kicsit) sérült kötődésű felnőtt, pláne az, aki ismeri magát, és még kevesebb, aki fejlődni szeretne, feltétel nélküli szeretet meg nem is létezik... Szóval tök felesleges ilyen "mi normális" / "mi nem normális" csoportokba rakni az embereket és méricskélni, elég ha magadhoz keresel kompatibiliset.