Mennyire elítélendő vagy normális ez?

Egy kapcsolat nem a vonzalomról szól, hanem a szerelemről és a közös célokról, a közös életről.

Hiába vagytok együtt évek óta, ezek szerint te nem szereted (már). Így semmi értelme együttmaradni.

Amúgy szerintem eléggé elítélendő, ha így gondolkodsz és csak azért vele maradsz, hogy ne legyél egyedül. Férfiként ez nagyon szánalmas.

Alapból olyasmit javasoltam volna, hogy egy nyugisabb alkalommal leültök és szóba hozod a dolgot, hogy egy párkapcsolat alapvető része, hogy egymáshoz vonzódjatok, beleértve a külső/testi vonzalmat is (különösen fiatalabb korban), és sajnos ilyen téren elég sokat változott, és úgy érzed, eléggé apad a dolog, úgyhogy próbáljunk már meg valami megoldást találni, mert amúgy nagyon szereted és nagyon szeretnél vele a továbbiakban is boldogan együtt lenni, de ez hosszú távon nagyon nem fog jót tenni a kapcsolatnak.

De tényleg úgy tűnik, mintha már eleve megalkuvásból jöttél vele össze, vagy legalábbis azt gondoltad, hogy elfogadható számodra a külseje, aztán kisült hogy nem igazán. Fiatalon, illúzókkal tele én is elkövettem ezt a hibát. Utána megfogadtam, hogy soha nem jövök össze olyan nővel, akire külsőleg nem vagyok rákattanva. A páromat pedig megtisztelem annyira, hogy ha valamiről úgy látom, hogy nem jó irányba megy közöttünk, akkor szóba hozom a témát (legyen bármilyen kényelmetlen is), valamint mivel fontos a kapcsolatunk, így aktívan rajta vagyunk a megoldáson.