Mit tegyek ha az anyósjelöltem ápolása tönkre teszi az életünket?

Mérlegelned kell hogy te mennyi időt vagy hajlandó feláldozni az életedből. Ápolni évekig, sőt 10-20 évig is lehet valakit. Attól függ hogy mi a baja.

Ráadásul az is benne van a pakliban hogy a pasi -miután meghalt az anyja - közli jigy a kapcsolatotok nem ilyan mint régen (az ápolás fizikailag és lelkileg tönkreteszi titeket) és keres egy másik nőt

1-es, de mikor?

Munkatársnőm nagyon odaadóan ápolja az anyuját, a néni 92 éves (és ez már 10 éve megy).

Állítom, ápolási otthonban max. fél év lett volna.

6-os, na ez az, éppen kirepült a keze alól a gyereke, és utána jött az idősgondozás:( 55 vagyok, erre nem lenne 20 évem de 10 sem.

Kérdező, szerintem azért beszéljetek róla tiszta, higgadt fejjel a vőlegényeddel.

Mióta tart ez az állapot? Ezt nem lehet évekig bírni, plánenem anyagilag, ha gyakorlatilag a párod csak félállásban van. Milyenek az anyja kilátásai? Beteg lett és folyamatosan romlik az állapota, vagy stagnál egy szinten? Szellemileg ép, vagy az is elszállt?

Nagyon nehéz helyzetben van a párod, de az is teljesen érthető, hogy neked is csak egy életed van, és ahogy itt más is írta: hiába mártírkodsz az anyja felett, simán lecserélhet téged, mégcsak a felesége se vagy, hogy el kellene tartanod, vagy hogy ebben részt kellene venned, nem biztos, hogy visszakapod a befeketetetteket valamilyen módon, és hangsúlyozom, nem tudjuk, mi a helyzet. Pár hét, hónap vagy év? Vannak, akik marha jól elvegetálnak még hosszú évekig, évtizedekig, közben az ápoló mellett meg elment az élet, a lehetőségek. Neki se jó, ha a növényi szintű életét hosszabbítják meg, meg nektek sem. Beszéljetek egymással a félelmeitekről! Ő sem lehet csak ápololó, ha mellette a munkáról, szerelemről, életéről nem akar lemondani, és te sem viselkedhetsz teljesen úgy, mintha nem lenne közöd a dologhoz, és biztos tele van félelmekkel, ahogy te is.

Nagyon nehéz helyzet, de el kell hogy keserítselek, előbb-utóbb sajnos mindenkinél eljön az idő, hogy gondoskodnia kell a szüleiről akár betegség, akár időskori problémák (fizikai, szellemi leépülés) miatt. Ha el is hagynád a párodat, közel sem biztos, hogy nem futsz bele mégegyszer ugyanebbe, csak mással.

Anyósom demens, az évekkel egyre rosszabb. Igyekszem úgy kezelni és úgy a férjem mellett állni, ahogy nekem fordított esetben jól esne. Nekem sem esne jól, ha ő mondogatná, hogy adjuk otthonba/elfekvőbe/idegosztályra, akárhova anyukámat. Tudom, hogy megtesz mindent, hogy megtartsa az egyensúlyt a családi életünk és az anyósom gondozása között. Piszkosul nehéz úgyis, hogy ő még szerencsére nem szorul 0-24 ellátásra és ha igazán őszinte akarok lenni, akkor mindannyian reméljük (igen, anyósom is), hogy nem is fog.

Amikor összeházasodtunk, fogadalmat tettünk, hogy a nehézségekben is társai leszünk egymásnak. Nagyon igyekszem, de nagyon nagyon kemény!

Nem tudom nálatok mi a gond, de a szellemi és fizikai épségetek miatt lehet érdemes lenne egy idősotthont keresni (nem elfekvőt!), ahol gondozzák és ti is látogathatjátok őt akár mindennap. Anyagilag nem jártok jobban, mert nem olcsó buli, de mentálisan egy picit könnyebb tud lenni, hogy nem megy rá az életetek. Én szeretném azt hinni, hogy egy szülő sem kívánja ma már ezt a gyerekének.