Jól tettem hogy megszakitottam vele mindent?

Jól tetted, én is így cselekedtem volna.

Ilyen terhet és bonyodalmat nem vesz senki a vállára a másik 2 szép szeméért.

"csak kéne valaki aki segít, és mellette van! "

Ez így már régen rossz.. jól tetted.

Voltam. Annyira nagy volt bennem az önellentmondás, hogy egy idő után nyitottam felé beszélgetésre csak.

Ezt értsd úgy, hogy annyira jó volt minden, hogy míg ki nem derült, hogy valamit fogyaszt, addig azt hittem végre helyes úton vagyok, és végre igazán jó kapcsolatom lehet, lesz valakivel. Mivel én nem szerettem és nem szeretem az ilyeneket, sőt biztos vagyok benne, hogy ilyen emberekkel nem lehet semmit, én is megszakítottam vele a kapcsolatot, de az ellentmondás, hogy csinálta, még is jó volt minden, nem hagyott nyugodni. Persze nem tudatosan, ahogy látom benned sem tudatos ez a folyamat. Egyet értünk, a drogosokkal nem lehet mit kezdeni, de ő hiába drogozott, sőt volt függő.., még sem volt az a féle "drogos". És nem értettem, hogy akkor miért volt minden jó egy csomó ideig, hisz nem kellett volna az legyen, hisz drogos. De nem volt ez tudatos. Aztán pár hét után ráírtam, hogy azért nem akarom eltűntetni teljesen az életemből, hisz végül is semmi rossz nem volt, szóval mit szólna ha neten, írásban folytatnánk, de nem lenne ennél több. Azt mondta az is jó, de aztán teltek a hetek és erről is beszéltünk, mert ugye nem volt köztünk elvárás, mondhatni egy laza baráti, ismerősi kapcsolat alakult ki. Aztán ezáltal beleláttam, hogy milyen is ez nála.., hogy ő egy rendes életet él leszámítva azt, hogy munka után nem tudja megállni, hogy ne nyúlva hozzá. És nála is, ahogy nálad azt mondta kéne valaki. Próbált munka utána tevékenységeket, de egyedül nem volt benne annyi élvezet, aztán végül elmentem vele ezekre, mint barát. Én szeretek sportolni, és tudtam, hogy szeretett régen biciklizni, szóval megbeszéltünk, hogy egy héten át minden délután együtt biciklizünk. És valóban azon a héten nem is nyúlt drogokhoz elmondása alapján. Aztán ahogy tovább beszélhettünk már nem tudtam ellen állni, hogy ne találkozzunk amúgy is, és aztán már onnan folytattuk, ahol abbahagytuk, de mindig nagyon zavart, hogy tudom, hogy drogozik. Aztán tényleg ahogy egyre közelebb kerültünk, és volt hogy áttelefonoztunk délutánokat, elkezdett lejönni róluk. Végül össze is jöttünk és le is rakta. Bár azóta szakítottunk pár évvel később, tudom, és látszik is rajta, hogy végleg lerakta őket. Szóval mondhatni tényleg segítség kellett neki, amit akkor mondott még régen. Meg én is megtanultam, hogy nem mindenki alja, aki drogozik, sőt a felső réteg már tényleg az, akinek az életébe igazából nem szól bele, sőt próbálja lerakni. Amikor abbahagyta sokkal boldogabb ember lett és utána már könnyen mondott nekik nemet. Volt hogy együtt buliba is kínálták és azt mondta nem, mert nem hiányzik az életébe.

Szóval nem akarlak befolyásolni, de azt azért tudd te is, hogy ha minden jó, és kb nem is látszik rajta, akkor lehet. Ismétlem, LEHET, nem olyan rossz a helyzet, ahogy te azt gondolod belül. De nem tudom. Dönts magadtól, elvégre te beszélgettél vele, te ismered, én csak a kérdésedet olvastam.

Azért az eléggé nem mindegy, hogy mit tol is milyen rendszerességgel. Csak azért mert legális, az alkohol és nikotin is ugyanolyan drogok...

Utálom az olyan álszent embereket, akik szerint tök okés, ha valaki heti egyszer elmegy jól bebaszni a haverokkal, de ha neadjisten néha bele mer szívni egy füves cigibe, akkor már maga lesz a sátán hirtelen.

[link]