Hitték már azt, hogy tökéletes párkapcsolatban vagytok, ami valójában nagyon rossz volt?

Velem volt ilyen tinikoromban, mindenki azt hitte, hogy álompár vagyunk, akik elsőre megtalálták az igazit. Az első fél évben nagyon lángolt a szerelmem iránta, mindenkinek róla beszéltem, főleg a családomnak. Ő is szerette azt, hogy vagyok neki, az első fél évben ő is szerelmesen nézett rám (utána összesen egy alkalmat tudok felidézni, amikor úgy nézett rám az utána lévő másfél évben). A problémák úgy fél év után kezdődtek, de én ezt nem mertem mondani senkinek, ő meg eleve nem osztott meg senkivel semmit. Mindenki csak azt látta, hogy milyen jó dolgom van, meg milyen jó, hogy szerelmesek vagyunk, biztos egymástól lesz gyerekünk, stb. Voltunk egyszer egy összejövetelen, ahol nagyon összevesztünk, de én akkor is fogtam a kezét társaságban és mondták is, hogy milyen szép pár vagyunk, meg hogy látszik, mennyire szeretjük egymást ennyi idő után is (összesen 2 évig voltunk együtt).

Na aztán a sok rosszat én elégeltem meg először, szakítottam. Nem tudjátok elképzelni azt a sokkot anyámon. Aztán a többiek... az exem szülei, akik felhívtak, hogy miért dobtam én el a tökéletes fiút minden előzmény nélkül. Vagy a közös barátok, akik elfordultak tőlem, mert hülye vagyok, hogy kidobtam, miközben ő mindent megtett értem (gondolhatjátok, kivel beszéltek először). Az én családom sem értette, csak amikor elmondtam végre azt a sok fájdalmat, amit okozott.

Persze már felnőtt vagyok és nem húznék egy rossz kapcsolatot semeddig.

Veletek volt már ilyen?