Melyik hibádból tanultàl eleddig?

Nem keverem a munkát a magánélettel (főleg ha olyanok a kolléganők akik féltékenyek és mindenbe belepofáznak, keverik a sz_rt), vagyis főnökkel, kollégával nem kezdek bármennyire is tetszik.

Főnökkel én sem kezdek többet 🤣

Sokból. De van amiben többször is fogok hibázni, főként a nőkben.

Nem annyira érdekel, mit gondol rólam az első randin a srác, vagyis persze a legjobb formámat hozom, de nem stresszelek rajta. Volt még frissen érettségizett lánykoromban egy első randim, ültünk a Margitszigeten és valami kéregetős "alapítványnak adom a pénzt" emberke odajött, hogy adjunk neki. Én meg úgy voltam vele, ha mondom, hogy nincs pénzem, az gáz, mert akkor azt hiszi a srác, hogy nem készültem pénzzel és tőle várom el, hogy mindenemet fizesse. Ha nem adok, paraszt vagyok és milyen már az, ha nem jótékonykodok. Úgyhogy adtam. Na, ilyet már nem csinálok, utálok pénzt adni kéregetőknek. Évekkel később egy másik sráccal első randiztam és odajött megint valaki, neki végig sem hagytam, hogy mondja, elküldtem. De nem csak erről van szó, hanem én azt hittem sokáig, hogy az egy kiváltság, ha randizik velem valaki és akkor nekem tökéletesnek kell lennem, nem mertem önmagamat adni, féltem, hogy nem jövök be neki. Ezt elengedtem. Ja, és semmivel nem tartozom azért, mert meghívott egy italra.