Mit tegyek mikor minden tökéletes, mégsem vagyok felhőtlenül boldog?

Azért kezdem ennyire az elejétől, hogy pontos képet kapjatok a problémáról. 17 évesen sikerült megismernem a nagy Őt, akivel lassan 9 éve alkotunk egy párt. Egyikünknek se volt túl sok tapasztalata előtte, a szüzességünket is egymással vesztettük el. Sok nehéz időszakon túl vagyunk már, de az érzéseink sosem kérdőjeleződtek meg. Mindig segítjük egymást, vannak közös céljaink, amiket igyekszünk megvalósítani, a hálószobában sincsenek problémák, egyszóval minden tökéletes... lenne ha nem kapott volna el egy kapuzárási pánikszerű érzés lassan fél éve. Azt érzem, hogy vele szeretnék megöregedni, családot alapítani, de kéne egy kb egy max két éves szünet egyedül. Alapjáraton is szeretem azokat a ritka pillanatokat amikor egyedül lehetek itthon, pl ha a tesójánál alszik.Gyerekkorom óta nagyon önnálló vagyok és úgy érzem nagyon hiányzik egy kis szingliség, egy olyan periódus ami nálam teljesen kimaradt mivel a családomtól egyenesen hozzá költöztem. Nincsen harmadik személy a képben, de bevallom, hogy többször gondoltam már arra, milyen lehet pl egy egyéjszakás kaland, vagy csak simán engedni valakinek hogy udvaroljon. Beszéltem vele erről és ő egyáltalán nem így érez. Látom rajta, hogy még mindig ugyanazzal a szerelmes szemmel néz rám mint 9 évvel ezelőtt és rohadt szar embernek érzem magam ettől. Azt mondta, hogy ő ha meg is néz más nőket, nem tudna közeledni feléjük és nem igazán vágyik arra, hogy rajtam kívül mással legyen. A beszélgetés után mégszarabbul éreztem magam és megpróbáltam ezt az egészet kiverni a fejemből, hisz tisztában vagyok vele, mennyire szerencsés helyzetben vagyok, hogy mennyire sokan vágynak olyan kapcsolatra ami nekem nagyon hamar megadatott. Mégis újra és újra előjönnek a gondolatok a fejemben, hogy most kéne még egy kicsit élnem, míg fiatal vagyok és nem itthagyni csapot papot 1-2 gyerek után pl. Nem várhatom el tőle nyílván, hogy üljön és várjon, hogy kibulizzam magam, aztán visszafogadjon, de így meg úgy érzem hogy 10-15 év múlva bánni fogom, hogy nem tettem meg.