Miért "hátráltat" a párom a tanulásban, önfejlesztésben?

Amit csak mondok neki, mindent blamál. Legyen az bármilyen tanulási forma. Akár egy hangszer, nyelvtanfolyam, teológia, spirituális fejlődés, festészet, stb. Ami engem érdekelne, azt leszólja. Ha neki van egy ötlete akkor én támogatom. Azt mondta elkezdene egy másik szakmát, mondtam h csinálja meg, majd úgy szervezzük a dolgokat hogy jó legyen, fejlődjön. Persze nem olyan erős a tanulási vágya, hogy elkezdje, csak egy ötlet volt a részéről. Én elkezdtem pár hete egy tanfolyamot, ez egy éves lesz (ez inkább érdeklődési kör) mellé kinéztem egy másikat (ami a vállalkozásomhoz lesz jó). Most elkezdtett hisztizni, hogy nem igaz, hogy nem beszélem meg vele, hogy ez ilyen hosszú lesz. Jah igen, foglalkozik a gyerekkel hetente 2 egybefüggő órát munka után, hogy nyugodtam hallgassam az előadást. Egyébként múltkor megoldottam a gyerekkel is, csak nyilván kényelmesebb ha nem ugrál rajtam a nagy baba, és nem hisztizik ha nem rángathat le valamit az asztalról. Ugye értitek? Nyilván megoldom ha nem tudna segíteni, de eddig ez csak egyszer fordult elő.

Azt nem értem, hogy ha ő nem szeret tanulni, és engem úgy ismert meg, hogy én nagyon szeretek tanulni (akkoriban vizsgáztam kiválóra), akkor miért hátráltat? Miért kezd el borzasztó stílusban beszélni, azokról a dolgokról, amik engem érdekelnek.

Ma ahogy vége lett az előadásnak, kissé összekaptunk. Hogy " nem igaz már, azt hittem soha nem lesz vége ennek a szarnak!!!" Meg hogy "anyádat is érdekli ez, biztos azt mondta csináld meg". Persze nem tudom hogy, hogy jön ide anyám. Szegénynek az a hibája, hogy támogat, és érdekli minden. Egyebként egy 3 diplomás asszonyról beszélünk.

Páromat az anyja nem támogatja igazán semmiben. Engem mindkét szülőm és a nagyszüleim is csak tolnak előre, amiért kimondhatatlanul hálás vagyok. Mikor elkezdtem a személyautós jogosítványt, akkor az én szüleim mondták neki hogy kezdje el, csinálja, ne adja fel, stb..

Nagyon nehéz ez a dolog.

Olvastam egyszer egy pszichológiai részletet, hogy ez lehet egyfajta kontroll vágy is a partner részéről. Ami a saját önbizalomhiányából fakad. És hogy úgy érzik ilyenkor, mintha a másik távolodna tőlük a fejlődéssel. Néha a viták után ez az érzésem. Mintha le akarna engem húzni. De ezzel csak azt éri el, hogy eltávolodok tőle. Megmondtam neki, hogy nem kötelező együtt lennünk. Sok lehetőséget kihagytam miatta sajnos (tanfolyamokat), többet nem fogok!! Ezeket megmondtam neki. Egyébként utána csendben ült az ágy szélén, szerintem gondolkodik...

Bocsi hogy hosszú lett...

Szerintetek miért húzza le az ötleteimet? Lehet hogy ez a kontroll lehet a dologban?