Hogy mondanátok meg a pártoknak, hogy zavarnak az új szokásai?

Az elmúlt pár hétben csak itthon van, mert felmondott a munkahelyén, júliusban kezd az újon. Amióta itthon van szinte csak a gép előtt ül és játszik akár hajnalokig. Ma is mikor készültem dolgozni, ő akkor feküdt csak le.

Ez azért is zavar, mert nem töltünk együtt időt, úgy érzem hiába van itt, mégis egyedül vagyok. Illetve különösen zavaró is, hogy késő éjszaka is beszélget a "társaival" a játékban. Teljesen ráfüggött. Megemlítettem neki és elismerte, hogy eléggé függője lett. Mikor kértem, hogy jöjjön el velem kicsit sétálni, mozduljunk ki, ő nem akart, én meg nem erőltettem. Néha odajön hozzám 1-2 puszira és pár szót váltunk, de igazából már semmi több nincs. Pedig amikor fáradtan hazaérek a munkából jól esne, ha nem csak azt hallgatnám mindig, hogy a gépet nyomja és ott beszélget, hanem inkább velem. Mostanában én elég sokat túlórázom, tanulok is, és annyira fáradt vagyok mindig, hogy nincs kedvem sem erőm erről "vitatkozni vele", csak eldőlök és én is magamba temetkezem. Kicsit úgy érzem, eltávolodtunk egymástól és ennek így nem lesz jó vége.

Igazából annak örülnék, ha napi csak 1-2 órát játszana, azt is csak akkor, amikor nem vagyok itthon. Szinte semmi sem érdekli a játékon kívül. Mikor ezt megemlítettem neki, úgy tűnt, hogy megsértettem.

Nem tudom hogy lehetne ezt normálisan megbeszélni és elérni, hogy ne forduljunk így el egymástól. Túlságosan előtérbe került nála a játék, ami engem már nagyon zavar.