Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakítás után senki nem érdekel, ez normális?
Nagyjából két hónapja ért véget egy két éves kapcsolatom..
Távkapcsolat volt, ő miskolci(lány 32, én soproni f35)
Nem szeretnék bele menni, hogy miért lett vége, röviden annyi, hogy a lány kidobott mert szerinte már egyáltalán nem működött, utolsó alkalommal hazajöttem tőle, szerintem minden rendben volt, igaz akadt egy kis vita, de azt meg tudtuk beszélni, majd a következő napokban egyre kevesebbet írt, egyre kevesebbet beszéltünk majd pár napra rá smsben szakított velem..
Kértem hadd hívjam fel és beszéljük meg, végülis felhívtam telefonon mert úgy érzem ez a minimum.. könyörögtem neki, hogy ne engedjük el egymást, hogy nincs olyan probléma amit nem lehet megoldani és küzdjünk egymásért, mindenhol vannak hullámvölgyek, nálunk is az volt, akadtak gondjaink mostanában.
Mindegy a lényeg, én tudattam vele, hogy ha meggondolja magát én várok rá és csak annyit kérek, hogy ne engedjük el egymást, hajthatatlan volt és megkért, hogy fogadjam el a döntését, azóta nem keresett, semmilyen formában, én pedig a kérését tiszteletben tartva nem zaklattam őt, elfogadtam, hogy elvesztettem.
Egy probléma ezzel az egésszel, már azon kívül, hogy úgy érzem ő volt a másik felem, az pedig az, hogy úgy gondolom nem kell többet senki az életbe, mindent megtettem volna érte, és sajnálom hogy nekünk csak ennyi idő jutott, de én személy szerint még abban az időkben hiszek mint a régi öregek, hogy mindent meg lehet oldani amíg két ember szereti egymást.
Azonban sajnos ez már nem így van, túl könnyen mondanak le emberek a másikról, túl könnyen engedik el a másikat bízva abban, hogy a következő sarkon majd szembe fordul a nagy ő...
Nem akarok soha többet elpazarolni időt, energiát olyan kapcsolatokra aminek jól tudom, hogy mi lesz a vége, szakítás.. mert már nem divat küzdeni a másikért.
Nem tudom valaki járt -e már hasonló cipőben, hogy egyszerűen eldöntötte, hogy kész ennyi volt nem akar többet kapcsolatot?
Nem akarok többet csalódni, nem akarom még egyszer átélni ezt amit az előző két hónapban kellett, hogy megbirkózzak azzal a tudattal, hogy elvesztettem életem szerelmét, el kellett fogadnom a döntését, de a hiányát nagyon nehezen tudom feldolgozni, és pont ezért mert nagyon fontos volt nekem...
Persze vannak olyan helyzetek amikor már tényleg menthetetlen egy kapcsolat, úgy érzem hogy ezt abszolút nem volt ilyen... Egyszerűen csak feladta és kettőnk meghozott egy döntést, én pedig azóta darabokban vagyok.
F35
válasza:Ezert mondom mindenkinekhogy ne fecsereljen idot, sot eveket tavkapcsolatra.
Elobb utobb valaki bedobja a torolkozot.
Mellesleg ha 2 ev alatt nem tudtatok tovabbfejlodni jobb is igy. Tavolsagtol fuggetlenul
válasza:Kb minden szakításom után megfogadtam, hogy nem kell többé kapcsolat. Aztán ahogy telt a szingli élet, egyre jobban kezdett hiányozni, aztán eltelt 1 év, 2 év, és a 3. évben már újra vágytam kapcsolatra.
Tudom, hogy most nagyon nehéz, elképesztő a fájdalom, mind lelkileg, mind pedig fizikailag, de ezt viselni kell.
Amúgy jól látod, a 21. század ilyen lett, dobjuk el a rosszat és keressünk egy jobbat.
Kb mint a technikai vívmányok, régen vettél egy tévét, elment 20 évig, most veszel egyet, max 3 év, aztán dobhatod ki.
A fogyasztói társadalom legmélyebb pontján vagyunk, ahol a garanciára megy minden, ha letelik a garancia inkább kidobják és vesznek egy újat, ki a fenének van kedve szerelőt hívni, időpontot egyeztetni meg stb.
A párkapcsolatokkal is ez van, valamit valamiért. Inkább hagyják a nehéz eseteket, és keresnek egy olyat akivel sokkal könnyebb minden, de aztán idővel unalmas lesz, hogy jól pörögjön a biznisz, valaminek a rovására kell, hogy menjen a dolog, a rovás pedig a benső, sokkal kevésbé nézik már azt, hogy milyen a személyisége a másiknak, milyen a lelkülete, inkább a külső lett fontosabb, a háttér stb.
De pörög a biznisz, megy a bolt....
Ilyen lett a világ, kevés az olyan aki még a régi iskola szerint él, kihalnak, átformálódnak, torzulnak, és mire észbe kapna, ő is egy fogyasztó lett.
Én is kezdeném eldobni ezt a boldogan élünk míg meg nemz halunk dolgot, de a remény, az az ÁTKOZOTT remény mindig ott pislákol bennem, hogy egyszer talán találok egy olyan lányt aki értékeli ezt, aki ilyet keres mint én.
Mivel a remény hal meg utoljára, tudjuk mi lesz ebből, baktatok majd a reménnyel....valameddig.
Szerintem neked is jobb belátásra kellene térj, és eldobni ezt a dolgot, ez már nem él, nem élhető ez a felfogás, idejét vesztette, lejárt lett.
Próbáld az érzelmeket kizárni, próbálj erősödni lelkileg, hogy ne éld bele magad a dologba....mert úgy is elhagynak, megcsalnak, bántanak.
válasza:Ugyanezt érzem,kiégtem belül.
Csak az idő,semmi más nem segít...Amennyire közhelyes,annyira igaz.
válasza:Nagyon rossz dolog a szakítás,konkrétan mintha kitépték volna a szívedet..ezt is gyászolni kell.
Arról nem tehet egyik fél sem ha elmúlik a szerelem vagy másra kezd el vágyni idő közben..ha erről van szó,az nem volt "igazi".
Mindenki ezt mondja,hogy nem kell többé a szerelem,a kapcsolat,de általában ilyenkor szokott jönni valaki aki miatt úgy sem így alakul.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!